Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
A minha alma tem tédio à minha vida: darei livre curso à minha queixa, falarei na amargura da minha alma.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Direi a Deus: Não me condenes: faze-me saber porque contendes comigo.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Parece-te bem que me oprimas? que rejeites o trabalho das tuas mãos? e resplandeças sobre o conselho dos ímpios?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Tens tu porventura olhos de carne? vês tu como vê o homem?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
São os teus dias como os dias do homem? Ou são os teus anos como os anos de um homem,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Para te informares da minha iniquidade, e averiguares o meu pecado?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Bem sabes tu que eu não sou ímpio: todavia ninguém há que me livre da tua mão.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
As tuas mãos me fizeram e me formaram todo em roda; contudo me consomes.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Peço-te que te lembres de que como barro me formaste e me farás tornar em pó.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Porventura não me vasaste como leite, e como queijo me não coalhaste?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
De pele e carne me vestiste, e com ossos e nervos me ligaste.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Vida e beneficência me fizeste: e o teu cuidado guardou o meu espírito.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Porém estas coisas as ocultaste no teu coração: bem sei eu que isto esteve contigo.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Se eu pecar, tu me observas; e da minha iniquidade não me escusarás.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Se for ímpio, ai de mim! e se for justo, não levantarei a minha cabeça: farto estou de afronta; e olho para a minha miséria.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Porque se vai crescendo; tu me caças como a um leão feroz: tornas-te, e fazes maravilhas contra mim.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Tu renovas contra mim as tuas testemunhas, e multiplicas contra mim a tua ira; revezes e combate estão comigo.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Por que pois me tiraste da madre? Ah se então dera o espírito, e olhos nenhuns me vissem!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Que tivera sido como se nunca fôra: e desde o ventre fôra levado à sepultura!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Porventura não são poucos os meus dias? cessa pois, e deixa-me, para que por um pouco eu tome alento;
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Antes que vá e de onde nunca torne, à terra da escuridão e da sombra da morte;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
Terra escuríssima, como a mesma escuridão, terra da sombra, da morte e sem ordem alguma e onde a luz é como a escuridão.
