Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Stanco io sono della mia vita! Darò libero sfogo al mio lamento, parlerò nell'amarezza del mio cuore.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Dirò a Dio: Non condannarmi! Fammi sapere perché mi sei avversario.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
E' forse bene per te opprimermi, disprezzare l'opera delle tue mani e favorire i progetti dei malvagi?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Hai tu forse occhi di carne o anche tu vedi come l'uomo?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Sono forse i tuoi giorni come i giorni di un uomo, i tuoi anni come i giorni di un mortale,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
perché tu debba scrutare la mia colpa e frugare il mio peccato,
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
pur sapendo ch'io non sono colpevole e che nessuno mi può liberare dalla tua mano?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Le tue mani mi hanno plasmato e mi hanno fatto integro in ogni parte; vorresti ora distruggermi?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Ricordati che come argilla mi hai plasmato e in polvere mi farai tornare.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Non m'hai colato forse come latte e fatto accagliare come cacio?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Di pelle e di carne mi hai rivestito, d'ossa e di nervi mi hai intessuto.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Vita e benevolenza tu mi hai concesso e la tua premura ha custodito il mio spirito.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Eppure, questo nascondevi nel cuore, so che questo avevi nel pensiero!
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Tu mi sorvegli, se pecco, e non mi lasci impunito per la mia colpa.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Se sono colpevole, guai a me! Se giusto, non oso sollevare la testa, sazio d'ignominia, come sono, ed ebbro di miseria.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Se la sollevo, tu come un leopardo mi dai la caccia e torni a compiere prodigi contro di me,
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
su di me rinnovi i tuoi attacchi, contro di me aumenti la tua ira e truppe sempre fresche mi assalgono.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Perché tu mi hai tratto dal seno materno? Fossi morto e nessun occhio m'avesse mai visto!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Sarei come se non fossi mai esistito; dal ventre sarei stato portato alla tomba!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
E non son poca cosa i giorni della mia vita? Lasciami, sì ch'io possa respirare un poco
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
prima che me ne vada, senza ritornare, verso la terra delle tenebre e dell'ombra di morte,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
terra di caligine e di disordine, dove la luce è come le tenebre.
