Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Mon âme est lasse de la vie; je donnerai libre cours à ma plainte, je parlerai dans l'amertume de mon cœur.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Je dis à Dieu: Ne me condamne point; apprends-moi sur quoi tu me prends à partie.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Trouves-tu du plaisir à opprimer, à repousser l'œuvre de tes mains, à faire luire ta faveur sur le conseil des méchants?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
As-tu des yeux de chair, ou bien vois-tu comme voient les hommes?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Tes jours sont-ils comme les jours de l'homme, ou bien tes années comme les années d'un mortel,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
pour que tu recherches mon iniquité, pour que tu poursuives mon péché,
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
quand tu sais que je ne suis pas coupable, et que nul ne peut me délivrer de ta main?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Tes mains m'ont formé et façonné, tout entier, et tu voudrais me détruire!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Souviens-toi que tu m'as pétri comme l'argile: et tu me ramènerais à la poussière!
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Ne m'as-tu pas coulé comme le lait, et coagulé comme le fromage?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Tu m'as revêtu de peau et de chair, tu m'as tissé d'os et de nerfs.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Avec la vie, tu m'as accordé ta faveur, et ta providence a gardé mon âme.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Et pourtant, voilà ce que tu cachais dans ton cœur: Je vois bien ce que tu méditais.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Si je pèche, tu m'observes, tu ne me pardonnes pas mon iniquité.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Suis-je coupable, malheur à moi! Suis-je innocent, je n'ose lever la tête, rassasié de honte, et voyant ma misère.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Si je me relève, tu me poursuis comme un lion, tu recommences à me tourmenter étrangement,
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
tu m'opposes de nouveaux témoins; tu redoubles de fureur contre moi, des troupes de rechange viennent m'assaillir.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Pourquoi m'as-tu tiré du sein de ma mère? Je serais mort, et aucun œil ne m'aurait vu.
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Je serais comme si je n'eusse jamais été, du sein maternel j'aurais été porté au sépulcre.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Mes jours ne sont-ils pas bien courts? Qu'il me laisse! Qu'il se retire et que je respire un instant,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
avant que je m'en aille, pour ne plus revenir, dans la région des ténèbres et de l'ombre de la mort,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
morne et sombre région, où règnent l'ombre de la mort et le chaos, où la clarté est pareille aux ténèbres.
