Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
« Mon âme est fatiguée de ma vie. Je vais donner libre cours à ma plainte. Je parlerai dans l'amertume de mon âme.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Je dirai à Dieu: « Ne me condamne pas. Montrez-moi pourquoi vous êtes en désaccord avec moi.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Est-il bon pour toi d'opprimer, que vous méprisiez le travail de vos mains, et sourit aux conseils des méchants?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Avez-vous des yeux de chair? Ou voyez-vous comme l'homme voit?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Tes jours sont comme les jours des mortels, ou vos années comme celles d'un homme,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
que tu t'enquiers de mon iniquité, et chercher mon péché?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Tu sais bien que je ne suis pas méchant, il n'y a personne qui puisse délivrer de ta main.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
« Tes mains m'ont formé et m'ont entièrement façonné, et pourtant vous me détruisez.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Souviens-toi, je t'en prie, que tu m'as façonné comme de l'argile. Me réduiras-tu en poussière?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Ne m'as-tu pas versé comme du lait? et m'a fait cailler comme du fromage?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Tu m'as revêtu de peau et de chair, et m'a soudé avec des os et des tendons.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Tu m'as accordé la vie et la bonté. Votre visite a préservé mon esprit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Mais tu as caché ces choses dans ton cœur. Je sais que c'est avec vous:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
si je pèche, alors tu me marques. Vous ne m'acquitterez pas de mon iniquité.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Si je suis méchant, malheur à moi! Si je suis juste, je ne lèverai pas la tête pour autant, être rempli d'opprobre, et conscient de mon affliction.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Si je garde la tête haute, vous me chassez comme un lion. Encore une fois, vous vous montrez puissant pour moi.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Vous renouvelez vos témoins contre moi, et augmente ton indignation à mon égard. Les changements et la guerre sont avec moi.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
"'Pourquoi donc m'as-tu fait sortir du ventre de ma mère? Je voudrais avoir abandonné l'esprit, et qu'aucun œil ne m'ait vu.
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
J'aurais été comme si je n'avais pas été. J'aurais dû être porté de l'utérus à la tombe.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Mes jours ne sont-ils pas courts? Arrêtez! Laissez-moi tranquille, que je puisse trouver un peu de réconfort,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
avant que j'aille là où je ne reviendrai pas, au pays des ténèbres et de l'ombre de la mort;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
la terre sombre comme minuit, de l'ombre de la mort, sans aucun ordre, où la lumière est comme minuit. »
