Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
My soul is weary of my life; I will leave my complaint upon myself; I will speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say to God, Do not condemn me; show me why thou contendest with me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
[Is it] good to thee that thou shouldst oppress, that thou shouldst despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
[Are] thy days as the days of man? [are] thy years as man's days,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
That thou inquirest after my iniquity, and searchest after my sin?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Thou knowest that I am not wicked; and [there is] none that can deliver out of thy hand.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Thy hands have made me and fashioned me in all my parts; yet thou dost destroy me.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay; and wilt thou bring me into dust again?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Thou hast clothed me with skin and flesh, and hast fenced me with bones and sinews.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Thou hast granted me life and favor, and thy visitation hath preserved my spirit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
And these [things] hast thou hid in thy heart: I know that this [is] with thee.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I sin, then thou markest me, and thou wilt not acquit me from my iniquity.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
If I be wicked, woe to me; and [if] I be righteous, [yet] will I not lift up my head. [I am] full of confusion; therefore see thou my affliction;
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
For it increaseth. Thou huntest me as a fierce lion: and again thou showest thyself wonderful upon me.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Thou renewest thy witnesses against me, and increasest thy indignation upon me; changes and war [are] against me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Why then hast thou brought me forth from the womb? O that I had expired, and no eye had seen me!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
[Are] not my days few? cease [then], [and] let me alone, that I may take comfort a little,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Before I go [whence] I shall not return, [even] to the land of darkness, and the shades of death;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
A land of darkness, as darkness [itself]; [and] of the shades of death, without any order, and [where] the light [is] as darkness.
