Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
“My soul has been weary of my life, I leave off my talking to myself, I speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I say to God, Do not condemn me, Let me know why You strive [with] me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Is it good for You that You oppress? That You despise the labor of Your hands, And shine on the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Do you have eyes of flesh? Do You see as man sees?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
[Are] Your days as the days of man? Your years as the days of a man?
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
That You inquire for my iniquity, And seek for my sin?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
For You know that I am not wicked, And there is no deliverer from Your hand.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Your hands have taken pains about me, And they make me together all around, And You swallow me up!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Please remember That You have made me as clay, And You bring me back to dust.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Do You not pour me out as milk? And curdle me as cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Skin and flesh You put on me, And fence me with bones and sinews.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Life and kindness You have done with me. And Your inspection has preserved my spirit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
And these You have laid up in Your heart, I have known that this [is] with You.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I sinned, then You have observed me, And do not acquit me from my iniquity,
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
If I have done wickedly—woe to me, And righteously—I do not lift up my head, Full of shame—then see my affliction,
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
And it rises—as a lion You hunt me. And You turn back—You show Yourself wonderful in me.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
You renew Your witnesses against me, and multiply Your anger with me, Changes and warfare [are] with me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
And why from the womb Have You brought me forth? I expire, and the eye does not see me.
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
I am as [if] I had not been, I am brought from the belly to the grave,
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Are my days not few? Cease then, and put from me, And I brighten up a little,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Before I go, and do not return, To a land of darkness and death-shade,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
A land of obscurity as thick darkness, Death-shade—and no order, And the shining [is] as thick darkness.”
