Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
My soul is weary of my life; I will leave my complaint on myself; I will speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say to God, Do not condemn me; show me why you contend with me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Is it good to you that you should oppress, that you should despise the work of your hands, and shine on the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Have you eyes of flesh? or see you as man sees?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Are your days as the days of man? are your years as man’s days,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
That you enquire after my iniquity, and search after my sin?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
You know that I am not wicked; and there is none that can deliver out of your hand.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Your hands have made me and fashioned me together round about; yet you do destroy me.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Remember, I beseech you, that you have made me as the clay; and will you bring me into dust again?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Have you not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
You have clothed me with skin and flesh, and have fenced me with bones and sinews.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
You have granted me life and favor, and your visitation has preserved my spirit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
And these things have you hid in your heart: I know that this is with you.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I sin, then you mark me, and you will not acquit me from my iniquity.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
If I be wicked, woe to me; and if I be righteous, yet will I not lift up my head. I am full of confusion; therefore see you my affliction;
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
For it increases. You hunt me as a fierce lion: and again you show yourself marvelous on me.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
You renew your witnesses against me, and increase your indignation on me; changes and war are against me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Why then have you brought me forth out of the womb? Oh that I had given up the ghost, and no eye had seen me!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Are not my days few? cease then, and let me alone, that I may take comfort a little,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Before I go from where I shall not return, even to the land of darkness and the shadow of death;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
A land of darkness, as darkness itself; and of the shadow of death, without any order, and where the light is as darkness.
