Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
I hate my life! Let me speak freely about my complaints—I can't keep my bitterness to myself.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will tell God, “Don't just condemn me—tell me what you have against me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Do you enjoy accusing me? Why do you reject me, someone you made with your own hands, and yet smile on the scheming of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Do you have human eyes? Do you see like human beings do?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Is your life as short as mortal beings? Are your years as brief as those of humanity,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
that you have to examine my wrongs and investigate my sins?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Even though you know I'm not guilty, no one can save me from you.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
You made me and shaped me with your own hands, and yet you destroy me.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Remember that you shaped me like a piece of clay—are you now going to turn me back into dust?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
You poured me out like milk, you curdled me like cheese.
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
You clothed me with skin and flesh; you wove my body together with bones and muscles.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
You granted me life and showed me your kindness; you have taken great care of me.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
But you kept these things hidden in your heart. I know your purpose was
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
to watch me, and if I sinned, then you would not forgive my wrongs.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
If I'm guilty I'm in trouble, if I'm innocent I can't hold my head high because I'm totally disgraced as I look at my sufferings.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
If I do hold my head high you hunt me down like a lion, showing how powerful you are in hurting me.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
You repeat your arguments against me, you pour out more and more of your anger against me, you send fresh armies against me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
So why did you allow me to be born? I wish that I had died, and nobody had ever seen me!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
It would have been better if I had never existed, taken straight from the womb to the grave.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
I only have a few days left, so why don't you leave me alone so I can have a little peace
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
before I go to where I shall never return from, the land of darkness and the shadow of death—
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
the land of total darkness where death's shadow lies, a place of chaos where light itself is darkness.”
