Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
My soul is weary of my life, I will let go my speech against myself, I will speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say to God: Do not condemn me: tell me why thou judgest me so.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Doth it seem good to thee that thou shouldst calumniate me, and oppress me, the work of thy own hands, and help the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Hast thou eyes of flesh: or, shalt thou see as man seeth?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Are thy days as the days of man, and are thy years as the times of men:
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
That thou shouldst inquire after my iniquity, and search after my sin?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
And shouldst know that I have done no wicked thing, whereas there is no man that can deliver out of thy hand.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Thy hands have made me, and fashioned me wholly round about, and dost thou thus cast me down headlong on a sudden?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay, and thou wilt bring me into dust again.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Hast thou not milked me as milk, and curdled me like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Thou hast clothed me with skin and flesh: thou hast put me together with bones and sinews:
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Thou hast granted me life and mercy, and thy visitation hath preserved my spirit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Although thou conceal these things in thy heart, yet I know that thou rememberest all things.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I have sinned and thou hast spared me for an hour: why dost thou not suffer me to be clean from my iniquity?
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
And if I be wicked, woe unto me: and if just, I shall not lift up my head, being filled with affliction and misery.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
And for pride thou wilt take me as a lioness, and returning thou tormentest me wonderfully.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Thou renewest thy witnesses against me, and multipliest thy wrath upon me, and pains war against me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Why didst thou bring me forth out of the womb: O that I had been consumed that eye might not see me!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
I should have been as if I had not been, carried from the womb to the grave.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Shall not the fewness of my days be ended shortly? suffer me, therefore, that I may lament my sorrow a little:
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Before I go, and return no more, to a land that is dark and covered with the mist of death:
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
A land of misery and darkness, where the shadow of death, and no order, but everlasting horror dwelleth.
