Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
My soul is weary of my life: I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say unto God, Do not condemn me; shew me wherefore thou strivest with me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Doth it please thee to oppress, that thou shouldest despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Are thy days as the days of a mortal? are thy years as a man's days,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
That thou searchest after mine iniquity, and inquirest into my sin;
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Since thou knowest that I am not wicked, and that there is none that delivereth out of thy hand?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Thy hands have bound me together and made me as one, round about; yet dost thou swallow me up!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Remember, I beseech thee, that thou hast made me as clay, and wilt bring me into dust again.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Thou hast clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews;
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Thou hast granted me life and favour, and thy care hath preserved my spirit;
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
And these things didst thou hide in thy heart; I know that this was with thee.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I sinned, thou wouldest mark me, and thou wouldest not acquit me of mine iniquity.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
If I were wicked, woe unto me! and righteous, I will not lift up my head, being [so] full of shame, and beholding mine affliction; —
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
And it increaseth: thou huntest me as a fierce lion; and ever again thou shewest thy marvellous power upon me.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Thou renewest thy witnesses before me and increasest thy displeasure against me; successions [of evil] and a time of toil are with me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
And wherefore didst thou bring me forth out of the womb? I had expired, and no eye had seen me.
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
I should be as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Are not my days few? cease then and let me alone, that I may revive a little,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Before I go, and never to return, — to the land of darkness and the shadow of death;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
A land of gloom, as darkness itself; of the shadow of death, without any order, where the light is as thick darkness.
