Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
My soul is tired of life; I will let my sad thoughts go free in words; my soul will make a bitter outcry.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say to God, Do not put me down as a sinner; make clear to me what you have against me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
What profit is it to you to be cruel, to give up the work of your hands, looking kindly on the design of evil-doers?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Have you eyes of flesh, or do you see as man sees?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Are your days as the days of man, or your years like his,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
That you take note of my sin, searching after my wrongdoing,
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Though you see that I am not an evil-doer; and there is no one who is able to take a man out of your hands?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Your hands made me, and I was formed by you, but then, changing your purpose, you gave me up to destruction.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
O keep in mind that you made me out of earth; and will you send me back again to dust?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Was I not drained out like milk, becoming hard like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
By you I was clothed with skin and flesh, and joined together with bones and muscles.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
You have been kind to me, and your grace has been with me, and your care has kept my spirit safe.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
But you kept these things in the secret of your heart; I am certain this was in your thoughts:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
That, if I did wrong, you would take note of it, and would not make me clear from sin:
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
That, if I was an evil-doer, the curse would come on me; and if I was upright, my head would not be lifted up, being full of shame and overcome with trouble.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
And that if there was cause for pride, you would go after me like a lion; and again put out your wonders against me:
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
That you would send new witnesses against me, increasing your wrath against me, and letting loose new armies on me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Why then did you make me come out of my mother's body? It would have been better for me to have taken my last breath, and for no eye to have seen me,
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
And for me to have been as if I had not been; to have been taken from my mother's body straight to my last resting-place.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Are not the days of my life small in number? Let your eyes be turned away from me, so that I may have a little pleasure,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Before I go to the place from which I will not come back, to the land where all is dark and black,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
A land of thick dark, without order, where the very light is dark.
