Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
“I loathe my own life; I will express my complaint and speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say to God: Do not condemn me! Let me know why You prosecute me.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Does it please You to oppress me, to reject the work of Your hands and favor the schemes of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Do You have eyes of flesh? Do You see as man sees?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Are Your days like those of a mortal, or Your years like those of a man,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
that You should seek my iniquity and search out my sin—
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
though You know that I am not guilty, and there is no deliverance from Your hand?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Your hands shaped me and altogether formed me. Would You now turn and destroy me?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Please remember that You molded me like clay. Would You now return me to dust?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Did You not pour me out like milk, and curdle me like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
You clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
You have granted me life and loving devotion, and Your care has preserved my spirit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Yet You concealed these things in Your heart, and I know that this was in Your mind:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I sinned, You would take note, and would not acquit me of my iniquity.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
If I am guilty, woe to me! And even if I am righteous, I cannot lift my head. I am full of shame and aware of my affliction.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Should I hold my head high, You would hunt me like a lion, and again display Your power against me.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
You produce new witnesses against me and multiply Your anger toward me. Hardships assault me in wave after wave.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Why then did You bring me from the womb? Oh, that I had died, and no eye had seen me!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
If only I had never come to be, but had been carried from the womb to the grave.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Are my days not few? Withdraw from me, that I may have a little comfort,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
before I go—never to return— to a land of darkness and gloom,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
to a land of utter darkness, of deep shadow and disorder, where even the light is like darkness.”
