Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
我實在厭惡我的生活，我要任意苦訴我的怨情，傾吐我心中的酸苦。
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
我要對天主說：不要定我的罪! 請告訴我：你為何與我作對﹖
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
你對親手所造的，加以虐待和厭棄，卻顯揚惡人的計劃，為你豈有好處﹖
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
你豈有肉眼，或者也像人一樣觀看嗎﹖
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
你的日月豈像人的日月﹖你的年歲豈像人的年歲﹖
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
你竟考查我的邪惡，追究我的罪過。
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
其實你知道我並沒有罪過，也知道無人能拯救我脫離你的掌握。
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
你親手形成了我，創造了我；此後你又轉念想消滅我。
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
求你記憶：你造我時就像摶泥，難道還使我歸於泥土﹖
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
你不是將我像奶倒出，使我凝結像一塊奶餅﹖
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
用皮和肉作我的衣服，用骨和筋把我全身聯絡起來﹖
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
是你將我生命的恩惠賜給了我，細心照顧維持了我的氣息。
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
這些事早已藏在你心中，我知道你久有此意：
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
你監視我，看我是否犯罪；如果我有罪；你決不放過。
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
我若有罪，我就有禍了! 我若有義，也不敢抬頭，因為我已備嘗凌辱，吃盡苦頭。
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
我若抬頭，你就像獅子追捕我，向我表現你的奇能，
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
重新襲擊我，加倍對我洩怒。
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
你為何叫我出離母胎﹖不如我那時斷氣，無人見我，
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
就好像從未有過我一樣，一出母胎即被送入墳墓。
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
我生存的日月不是很少嗎﹖你且放開我罷!
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
趁我去而不返，未到冥暗死影之地，
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
即光明也是黑暗之地以前，讓我自在一下罷!
