Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Gikapuyan na ako sa akong kinabuhi; ipadayag ko na ang akong sumbong; mosulti na ako sa kapaitan sa akong kalag.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
Mosulti ako sa Dios, 'Ayaw dayon ako hukmi; ipakita una kanako nganong gipasanginlan mo ako.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Maayo ba kini alang kanimo nga makapanlupig kanako, aron tamayon ang buhat sa imong mga kamot samtang mipahiyom ikaw sa mga laraw sa mga daotan?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Aduna ka bay mga mata nga unodnon? Makita mo ba ang sama sa nakita sa tawo?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Ang imong mga adlaw sama ba sa mga adlaw sa katawhan o ang imong mga katuigan sama ba sa katuigan sa mga tawo,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
nga nagpangita ka man sa akong kalapasan ug nagsusi sa akong mga sala,
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
bisan tuod nasayod ka nga ako dili sad-an ug walay usa nga makaluwas kanako gikan sa imong kamot?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Ang imong mga kamot naghulma ug nag-umol kanako, apan nagalaglag ka man kanako.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Hinumdumi, ipakilooy ko kanimo nga giumol mo ako sama sa lapok; dad-on mo ba ako pag-usab sa abug?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Dili ba gibubo mo man ako sama sa gatas ug gipagahi daw sama sa keso?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Giputos mo ako sa panit ug sa unod ug gisumpay mo ang akong kabukogan uban ang kaugatan.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
Gihatagan mo ako sa kinabuhi ug matinud-anong kasabotan; ang imong pagtabang nagbantay sa akong espiritu.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Apan kining mga butanga gitagoan mo sa imong kasingkasing— nasayod ako nga mao kini ang imong gihunahuna:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
nga kung makasala ako, timan-an mo kini; dili mo ako ipalingkawas sa akong kasaypanan.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Kung daotan man ako, alaot ako; bisan kung ako matarong pa, dili ko mahangad ang akong ulo, sanglit kay puno man ako sa kaulawan ug nagtan-aw sa akong kaugalingong pag-antos.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
Kung ang akong ulo mohangad lamang sa iyang kaugalingon, mogukod ka kanako sama sa usa ka liyon; ikaw nagpadayag na usab kanako sa imong pagkagamhanan.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
May bag-o kang mga saksi batok kanako ug misamot ang imong kasuko batok kanako; gigubat mo ako uban sa mga bag-ong kasundalohan.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Nan, nganong gipagawas mo pa man ako sa tagoangkan? Namatay na lamang unta ako ug wala na untay mata nga nakakita kanako.
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
Wala na lamang unta ako gipakatawo; Gihatod na lamang unta ako gikan sa tagoangkan paingon sa lubnganan.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Dili ba hamubo na lamang ang akong mga adlaw? Nan undanga na, pasagdi ako nga mag-inusara, aron nga makapahulay ako sa makadiyut,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
sa dili pa ako molakaw sa dapit ug dili na mobalik, ngadto sa yuta sa kangitngit ug sa anino sa kamatayon,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
ang yuta mangitngit ingon sa tungang gabii, sa yuta sa anino sa kamatayon, walay kahapsayan diin ang kahayag sama sa tungang gabii.”'
