Jeremiás 1
1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
Ang mga pulong ni Jeremias ang anak nga lalake ni Hilcias, sa mga sacerdote nga didto sa Anathoth sa yuta ni Benjamin:
2 A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
Kang kinsa miabut ang pulong ni Jehova sa mga adlaw ni Josias ang anak nga lalake ni Amon, nga hari sa Juda, sa ikanapulo ug tolo ka tuig sa iyang paghari.
3 Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
Miabut usab kini sa mga adlaw ni Joacim ang anak nga lalake ni Josias, nga hari sa Juda, ngadto sa katapusan sa ikanapulo ug usa ka tuig ni Zedechias, ang anak nga lalake ni Josias, nga hari sa Juda, ngadto sa pagdala sa Jerusalem nga binihag sa ikalima ka bulan.
4 Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
Unya ang pulong ni Jehova miabut kanako, nga nagaingon:
5 Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Sa wala pa ikaw buhata nako diha sa tiyan naila ko na ikaw, ug sa wala pa ikaw mogula sa tagoangkan gibalaan ko na ikaw; gitudlo ko ikaw nga manalagna alang sa mga nasud.
6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
Unya miingon ako: Ah, Ginoong Jehova! ania karon, ako dili mahibalo nga mosulti; kay ako usa ka bata lamang.
7 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
Apan si Jehova miingon kanako: Ayaw pag-ingon: Ako usa ka bata; kay kang bisan kinsa ikaw paadtoon ko ikaw moadto, ug bisan unsa nga akong igasugo kanimo igasulti mo.
8 Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
Ayaw pagkahadlok tungod kanila; kay ako magauban kanimo sa pagluwas kanimo, nagaingon si Jehova.
9 És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
Unya si Jehova mituy-od sa iyang kamot, ug mihikap sa akong baba; ug si Jehova miingon kanako: Ania karon, ako nagbutang sa akong mga pulong diha sa imong baba:
10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Tan-awa, ako nagapahaluna kanimo ibabaw sa mga nasud, ug sa ibabaw sa mga gingharian niining adlawa, sa pagluka ug sa paggun-ob ug sa paglaglag ug sa pagpukan, sa pagtukod ug sa pagtanum.
11 Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
Labut pa ang pulong ni Jehova miabut kanako, nga nagaingon: Jeremias, unsay nakita mo? Ug ako miingon: Nakita ko ang usa ka sungkod sa kahoy nga almendras.
12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Unya miingon si Jehova kanako: Nakita mo pag-ayo: kay ako nagabantay sa akong pulong sa pagbuhat niini.
13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
Ug ang pulong ni Jehova miabut kanako sa ikaduha, nga nagaingon: Unsay nakita mo? Ug ako miingon: Nakita ko ang nagabukal nga tubig sa caldero; ug ang nawong niini gikan sa amihanan.
14 És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
Unya si Jehova miingon kanako: Gikan sa amihanan ang dautan mogula ibabaw sa tanang mga pumoluyo sa yuta.
15 Mert ímé, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
Kay, Ania karon, ako motawag sa tanang mga banay sa mga gingharian sa amihanan, nagaingon si Jehova: ug sila mangabut, ug ang tagsatagsa kanila mopahaluna sa iyang trono sa pagsulod mo sa mga ganghaan sa Jerusalem, ug batok sa tanang mga kuta nga nagalibut didto, ug batok sa tanang mga ciudad sa Juda.
16 És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
Ug ako mobungat sa akong mga paghukom batok kanila, mahitungod sa tanan nilang kadautan kay sila mingbulag kanako, ug nanag-sunog ug incienso sa laing mga dios, ug nanagsimba sa mga buhat sa ilang kaugalingong mga kamot.
17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!
Busa baksan mo ang imong hawak, ug tumindog ka, ug sultihi sila sa tanang gisugo ko kanimo: ayaw kalisang kanila, aron dili ko ikaw lisangon sa ilang atubangan.
18 Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
Kay, Ania karon, ako nagbuhat kanimo niining adlawa ug usa ka kinutaan nga ciudad, ug usa ka haliging puthaw, ug tumbaga nga mga kuta, batok sa tibook nga yuta, batok sa mga hari sa Juda, batok sa mga principe niini, batok sa mga sacerdote niini, ug batok sa mga katawohan sa yuta.
19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
Ug sila makig-away batok kanimo; apan sila dili makadaug kanimo: kay ako magauban kanimo, sa pagluwas kanimo, nagaingon si Jehova.
