Jeremiás 6
1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás!
Vo Benjamin chate, nahindohna diuvin jamun, Jerusalema kon in jamdoh’un! Tekoa mun’a sumkon mutuvin lang, Beth-hakkerem mun’a melchihna ponlap khaidoh un. Ajeh chu sahlam gam’a konin melma thahhattah ahungin, ama chu manthahna nasatah toh ahung kitollut e.
2 A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.
Vo Jerusalem, kachanu melhoitah nahi. Hijongleh keiman nang kasuhmang ding nahi.
3 Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.
Kelngoi chinghon khopi pam kim’a ponbuh akison bangun, nagalmiten khopi kimvela pansauva nachenkhum diu ahi. Amahon ama deina cheh mun’a panmun akisemdiu ahi.
4 Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!
Amahon asam’un,”galsat din kigongun, sunkim tahleh idelkhum diu ahi.” Atiuve. Ahinlah, ahipoi ageibehseh tai, nisa lhumkon ahin, kho thimding ahitai.
5 Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit!
Jan tengleh delkhumjo taute. Chuteng leng inpi jouse isuh chimdiu ahi,” atiuve.
6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!
Ajeh chu Pakai van Pathen in hitin aseiye: Thingphung ho chu phuhlhuvin lang, galdouna pal sem un. Jerusalem kulpi douna gal-pal sep sanguvin. Hiche khopi hi agilou behseh tauve, talen kamatsah ding ahi,” ati.
7 Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen.
Ama nun twisamphunga twi hung putdoh bangin, gitlouna ho athethang jenge. Akhopi sung jouse jong pumhat leh manthahna adimin. Amanu kimavo naleh athohna ho keiman kamu jing e.
8 Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!
Vo Jerusalem, ka gihsalna hi ngaiyin! Achutilouleh keiman nangma ahomkeuva kadalhah ding nahi. Phaten ngaijin, keiman nangma kho-gemsa kasosah’a chuleh mihem koima chennalou gam kasosah ding nahi,” ati.
9 Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Fordítsd kezedet reájok, mint a szőlőszedő a kosarakra!
Pakai Van Pathen in hitin aseiye, Lengpiga atkhompan ahaimila anuseho, avela aphung tilchen’a ahung lokhom soh kit banga, Israelte amoh chengse jong chu avela kichomdoh soh kitdiu ahi, ati.
10 Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:
Keiman koi kom’a gihsalna thu kaseiya, Chuleh koiham kathusei ngaiding? Abil u abonin akisingtan, amahon kho ajatapouve. Amahon Pakai thusei adouvun, chuleh Pakai thu ajuipouve.
11 Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;
Hitijeh chun Pakai lunghanna chu kasunga tun adimtai. Hiche kakhol khol hi kacholtai. “ka lunghanna hi keiman khopi sunga kichem chapangho chunga, khangdong kikhom ho chunga, ajipa leh ajinu chunga, chuleh upa ho leh tehseho chunga kasun lhah ding ahi.
12 És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
A-in hou, alou hou chuleh ajinuteu jouse, abon’a melmate khut’a kapih doh ding ahi. Ajeh chu keiman hiche mite chunga hi kakhuttum kalha ding ahi,” tin Pakaiyin aseiye.
13 Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.
Ajeh chu aneopen’a pat alenpen geiyin, amitakip in lamdih louva phatchomna aholtauve. Themgaoho leh thempuho geiyin jou le nal in thil aboltauvin ahi.
14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
Amahon kamite chunga maha ho chu imalou tah in ajenpih un. Amahon chamna bon umlouva, ima aboi aumpoi, aphasoh keiye, atiuve.
15 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
Amahon kidah um tahtah ho aboldoh tenguleh, jachatna aneilouvu ham? Ajahcha naisaipouve, jum leja helouhel mite ahiuve. Amaho hi alhusa hotoh kijamtha diu ahi. Keiman amaho talen kamatsah tengleh, abonuva kichaihel diu ahi, tin Pakaiyin aseiye.
16 Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!
Pakaiyin hitin aseiye, Lamsom dunga dinguvin lang nakimvelu veuvin. Lamlui apha, Pathen lampi chu hol uvin, hichea chun cheuvin. Hiche lampi chu juiyun, Chutileh nalungthim kicholding ahi. Ahivangin nanghon hiche lampi chu juipou vinge, natiuve.
17 Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!
Keiman nachunguva nangahtup diu kakoiyin: Aman najahuva, sumkon gin phaten ngaiyun’ ati. Ahivangin nanghon, ngainahsah in nakoipouve’ ati.
18 Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.
Hijeh chun, namtin vaipin hichehi ngaiyun, kamite chunga thil hunglhung ding khu hecheh un.
19 Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
Leiset pumpin ngaiuvin! Keiman hiche mite chunga manthahna kahinlhut ding ahi. Hiche amaho agitlounau tohga hiding ahi. Ajeh chu amahon kathusei angaipouvin chuleh kathupeh adonpouve.
20 Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.
Sheba gam’a kon chuleh gamla tah tah’a kon’a gimnamtwi tah tah maicham’a nahin lhut u chu, ipia pang ding ham? Pumgo thilto nabolu jong kasan lou ding chuleh kilhaina nabol jouseu jong kalunglhaina ahipoi.
21 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.
Hijeh chun Pakaiyin hitin aseiye, Keiman kamite hi alamlhahna jouseuva kipal lhuhna kakoi ding; Apa leh achate kipallhu khomdiu chuleh hengleh kom, gollepai ho jouse jong thikhom diu ahi.
22 Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről!
Hijeh chun Pakaiyin hitin aseiye, Vetan, sahlam gam’a konin melma nasatah ahung konin, Chuleh gamlatah’a konin jong nadoudiu namtin vaipi ahung kitil dohtai.
23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!
Amahon thalpi leh tengcha akichoiyun, amaho chu giloutah leh lungsetna neilouhel ahiuve. Sakol chunga ahung touvun, tampi ahung kitolun, akitol ginu chu twikhanglen kinong gin tobang ahi. Amahon galbol dingdan akisemtoh un, nangma sumang jeng din ahung konuve, vo Jerusalem” ati.
24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.
Keihon melmate chung chang thuthang kajatauve. Kichat jeh in thabeiyin kakhutu angoilha jengtai. Dipdam voujang nat in eiphauvin, numei naosonat in aphah bangin kaum gamtauve.
25 Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül.
Loujaova potdoh dauvin lang, Lampidunga jong vahle hih un! Ajeh chu melmapan chemjam akidop in, munjousea kichat tijat aume.
26 Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!
Vo kamite, khaodip pon kisil uvin lang, vutlah’a kitangun. Chapa changkhat seh manthahna chunga laina tah’a kap bangin kap un. Ajeh chu hetman louhela misumangpa chu nachunguva hung chuding ahi.
27 Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.
Vo Jeremiah, keiman nangma hi, kamite itobang mong hiuvem, ti hedoh dinga, thih patepna tobanga kasemdoh nahi.
28 Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők.
Amaho hi, doumah bol’a lamkai milouchaltah ahiuvin: Chuleh muntin’ah mi seisea vahle ahiuve. Amaho hi, sum-eng lah thih banga tah’a, Chuleh midangho thilphalou bolsah’a makai ahiuve.
29 Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.
Pumlongin, mei chu akijap amleng in; Ahivangin, hichun thih-eh ho chu alhutjal thengsel dehpoi. Ajeh chu agitlounau chu amangthei dehpoi.
30 Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket!
Hijeh’a chu, Keiman amaho chu, lahtheilou dangka kati ding ahi. Ajeh chu, keima Pakaiyin amaho chu kapaimang ahitauve, ati.
