Jeremiás 49

1 Az Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Nincsenek-é Izráelnek fiai? Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az ő népe miért lakik annak városaiban?

‌ʻOku pehē mai ʻe Sihova ki he kau ʻAmoni; “ʻIkai ʻoku maʻu ʻe ʻIsileli ʻae ngaahi foha? ʻIkai ʻoku ai hono hoko? Ko e hā ʻoku maʻu ʻe honau tuʻi ʻa Kata, pea nofo ʻa hono kakai ʻi hono ngaahi kolo?

2 Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és harczi riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tűzzel égettetnek meg, és Izráel birtokolja azokat, a kik most őt birtokolják, azt mondja az Úr.

Ko ia, vakai,” ʻoku pehē ʻe Sihova, “ʻOku hoko mai ʻae ngaahi ʻaho, ʻaia te u fakatupu ai ʻae ongoongo tau ʻi Lapa, ʻi he kau ʻAmoni; pea ʻe hoko ia ko e tuʻunga meʻa liʻaki, pea ʻe fakaʻauha ʻaki ʻae afi ʻa hono ngaahi ʻofefine: pea ʻe toki maʻu ʻe ʻIsileli ʻae nofoʻanga ʻonautolu naʻa nau maʻu hono nofoʻanga,” ʻoku pehē ʻe Sihova.

3 Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.

“ʻE Hesiponi, ke ke tangi mamahi, he kuo maumauʻi ʻa ʻAi: pea tangi ʻakimoutolu ko e ngaahi ʻofefine ʻo Lapa, mou ʻai ʻae tauangaʻa; pea tangilāulau, pea femaleleaki ki he ngaahi ʻā; koeʻuhi ʻe ʻave fakapōpula ʻa honau tuʻi, mo ʻene kau taulaʻeiki pea mo hono houʻeiki fakataha.

4 Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bőségével, engedetlen leány, a ki az ő kincseiben bízik és ezt mondja: Kicsoda támad ellenem?

Ko e hā ʻoku ke polepole ai ʻi he ngaahi teleʻa, ko ho ngaahi teleʻa mahu, ʻE ʻofefine fakaholomui? ʻAia naʻe falala ki heʻene ngaahi koloa, ʻo pehē, ‘Ko hai te ne haʻu kiate au?’

5 Ímé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felől, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyűjtse az elszéledteket.

“Vakai,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻoe ngaahi kautau, “Te u ʻomi ʻae ilifia kiate koe, meiate kinautolu kotoa pē ʻoku takatakai koe; pea ʻe kapusi atu ʻakimoutolu ʻae tangata taki taha; pea ʻe ʻikai toe ʻomi ʻe ha taha ʻaia kuo hola.

6 De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.

Pea hili ia te u toe ʻomi ʻae fakapōpula ʻoe kakai ʻAmoni, ʻoku pehē ʻe Sihova.”

7 Ezt mondja a Seregek Ura Edom felől. Nincs bölcsesség többé Témánban? elveszett-é a tanács az értelmesektől? hiába valóvá lett-é az ő bölcsességök?

Ko e meʻa ʻoku kau ki ʻItomi: ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau; “ʻIkai ʻoku kei toe ʻae poto ʻi Timani? Kuo ʻosi ʻae fakakaukau ʻi he kau fakapotopoto? Kuo mole ʻenau poto?

8 Fussatok, forduljatok, rejtőzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom ő reá az ő megfenyíttetésének idején.

Mou hola, ʻo foki mai, ʻalu ki lalo pea nofo, ʻae kakai ʻo Titani; koeʻuhi te u ʻomi kiate ia ʻae tuʻutāmaki ʻo ʻIsoa, ko e ʻaho te u ʻaʻahi ai kiate ia.

9 Ha szőlőszedők törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik.

Kapau ʻe haʻu kiate koe ʻae kau tānaki kālepi, ʻe ʻikai te nau fakatoe ha kālepi? Kapau ko e kau kaihaʻa ʻi he poʻuli, te nau kaihaʻa ʻo fakatatau mo ʻenau manako.

10 Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.

Ka kuo u fakatelefuaʻi ʻa ʻIsoa, kuo u fakaʻilo hono ngaahi toitoiʻanga, pea ʻe ʻikai te ne faʻa fai ke fakafufū ia: kuo maumauʻi hono hoko, pea mo hono kāinga, pea mo hono kaungāʻapi, pea ʻoku ʻikai ia.

11 Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.

Tuku hoʻo fānau tamai mate, te u fakamoʻui ʻakinautolu, pea tuku ke falala kiate au ho kau fefine kuo mate honau husepāniti.

12 Mert azt mondja az Úr: Ímé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.

He ʻoku pehē ʻe Sihova; Vakai, ko kinautolu naʻe totonu ke ʻoua naʻa nau inu; kuo nau inu moʻoni ki he ipu; pea te ke hao ʻaupito koe ʻi he tautea? ʻE ʻikai te ke hao, ka ko e moʻoni te ke inu ki ai.

13 Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.

He ʻoku pehē ʻe Sihova, kuo u fuakava ʻiate au, ke fakahoko ʻa Posila ko e meʻa fakaofo, mo e ongokovi, mo e liʻaki, pea mo e malaʻia; pea ʻe lala maʻuaipē hono ngaahi kolo.”

14 Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra,

Kuo u fanongo ki he ongoongo meia Sihova, kuo fekau ʻae kau talafekau ki he ngaahi puleʻanga, ʻo pehē, “Mou fakataha ʻakimoutolu, pea haʻu kiate ia, pea mou tuʻu hake ki he tau.

15 Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá.

Vakai, he te u ngaohi koe ke siʻi ʻi he ngaahi puleʻanga; pea ko e fehiʻanekina ʻi he kakai.

16 A te könnyelműséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, és elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyű, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.

Kuo kākaaʻi koe ʻe hoʻo mālohi, mo e fielahi ʻo ho loto, ʻa koe ʻoku ke nofo ʻi he ngaahi ʻanaʻi maka, pea maʻu ʻae māʻolunga ʻoe moʻunga: kapau te ke ngaohi ho pununga ke māʻolunga ʻo hangē ko e ʻikale, te u fakahifo koe mei ai,” ʻoku pehē ʻe Sihova.

17 És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.

Pea ʻe hoko ʻa ʻItomi ko e meʻa liʻaki: pea ʻe fakatumutumu ʻae tangata taki taha ʻoku fononga ofi ki ai! Pea ʻe fakaʻiseʻisa koeʻuhi ko hono ngaahi tautea kotoa pē.

18 A mint Sodomának és Gomorának és az ő szomszédainak elsüllyedésekor volt, azt mondja az Úr, ott sem lakik több ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova, “Hangē ko e fakaʻauha ʻo Sotoma mo Komola, mo e ngaahi kolo ofi ki ai, ʻe ʻikai nofo ai ha tangata, pea ʻe ʻikai ʻāunofo ki ai ʻae foha ʻoe tangata.

19 Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?

“Vakai, te ne ʻalu hake ʻo hangē ko e laione mei he fonu mahakehake ʻo Soatani ki he nofoʻanga ʻoe mālohi: ko e moʻoni te u pule kiate ia ke ne lele vave mei ai: pea ko hai ʻae tangata kuo fili ke u tuʻutuʻuni ke pule ia? He ko hai ʻoku tatau mo au? Pe ko hai te ne akonakiʻi au? Pe ko hai ʻae tauhi ko ia te ne faʻa tuʻu ʻi hoku ʻao?

20 Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felől. Bizony elhurczolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtok a saját legelőjök.

Ko ia fanongo ki he fakakaukau ʻa Sihova ʻaia kuo ne folofola ki ʻItomi; pea mo ʻene tuʻutuʻuni kuo ne tuʻutuʻuni ki he kakai ʻo Timani: ko e moʻoni ʻe taki kituʻa ʻakinautolu ʻe he tokosiʻi pe: ko e moʻoni te ne ngaohi honau nofoʻanga ko e meʻa fakaofo ʻiate kinautolu.

21 Az ő romlásuk zajától megrendült a föld, az ő kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.

‌ʻOku ngalulu ʻae kelekele ʻi he longoaʻa ʻo ʻenau tō, naʻe ongo atu ʻae longoaʻa ʻo ia ʻi he tangi ʻi he Tahi Kulokula.

22 Ímé, feljő mint saskeselyű, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.

Vakai, te ne ʻalu hake pea puna ʻo hangē ko e ʻikale, pea mafola hono kapakau ki Posila: pea ʻi he ʻaho ko ia ʻe hoko ʻae loto ʻoe tangata mālohi ʻo ʻItomi ʻo hangē ko e loto ʻoe fefine ʻi heʻene langā.”

23 Damaskus felől: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik.

Ko e meʻa ʻoku kau ki Tamasikusi. “Kuo puputuʻu ʻa Hamati pea mo ʻAapati: he kuo nau fanongo ki he ngaahi ongoongo kovi: ʻoku vaivai honau loto; kuo fakavai ʻakinautolu ʻi he mamahi ke hangē ko e tahi, ʻaia ʻoku ʻikai ʻaupito malaʻia.

24 Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szűlő asszonyt.

Kuo vaivai ʻa Tamasikusi, kuo tafoki mai ia ke hola, pea kuo moʻua ia ʻi he manavahē: pea kuo maʻu ia ʻe he feinga mo e mamahi, ʻo hangē ko e fefine ʻoku langā.

25 Miért is nem marad ki a dicsőséges város, az én örömömnek városa?

Ko e hā naʻe ʻikai tuku ai ʻae kolo ongoongolelei, ko e kolo naʻaku fiefia ai?

26 De elhullanak az ő ifjai is az ő utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.

Ko ia ʻe tō hono kau talavou ʻi hono ngaahi hala, pea ʻe tuʻusi ʻae kau tangata tau kotoa pē ʻi he ʻaho ko ia,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau.

27 És tüzet gyújtok Damaskus kőfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.

“Pea te u tutu ʻae afi ʻi he ʻā ʻo Tamasikusi, pea ʻe ʻauha ai ʻae ngaahi fale fakaʻeiʻeiki ʻo Penihatati.”

28 Kédárnak és Házornak országai felől, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait.

Ko e meʻa ʻoku kau ki Keta, mo e ngaahi puleʻanga ʻo Hasoa, ʻaia ʻe teʻia ʻe Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone, ʻoku pehē ʻe Sihova; “Mou tuʻu, ʻo ʻalu hake ki Keta, pea maumauʻi ʻae kau tangata mei hahake.

29 Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörül!

Te nau ʻave honau ngaahi fale fehikitaki pea mo ʻenau fanga manu: pea te nau ʻave maʻanautolu ʻae ngaahi puipui, mo ʻenau ngaahi ipu kotoa pē, pea mo ʻenau fanga kāmeli; pea te nau tangi kiate kinautolu ʻo pehē, ʻoku ʻi he potu kotoa pē ʻae manavahē.

30 Fussatok el, igen siessetek, rejtőzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.

“ʻAe kakai ʻo Hasoa, ʻOku pehē ʻe Sihova, “Mou hola ʻo ʻalu mamaʻo, pea nofo māʻulalo; koeʻuhi ko Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone, kuo ne fakakaukau ha meʻa kiate kimoutolu, pea tuʻutuʻuni ha meʻa ke fai kiate kimoutolu.

31 Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujok, sem zárjok nincsen, egyedül laknak!

‌ʻOku pehē mai ʻe Sihova, ‘Mou tuʻu, pea ʻalu hake ki he kakai ʻoku fakafiemālie, ʻaia ʻoku nofo fakafiemālie, pea ʻoku ʻikai ha ngaahi matapā pe ha ngaahi fakamaʻu, ʻoku nofo taha pe ʻakinautolu.

32 Tevéik prédává lesznek, és az ő sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom őket, e nyirott üstökűeket minden szél felé, és minden oldal felől veszedelmet hozok reájok, azt mondja az Úr.

Pea ʻe vetea ʻa ʻenau fanga kāmeli, pea ʻave mo ʻenau fanga manu lahi: pea te u fakamovetevete ʻakinautolu ki he ngaahi potu kotoa pē, ko kinautolu ʻoku ʻi he ngaahi muileleu mamaʻo; pea te u ʻomi ʻenau mamahi mei he ngaahi potu kotoa pē, ʻoku pehē ʻe Sihova.

33 És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.

Pea ʻe hoko ʻa Hasoa ko e nofoʻanga ʻoe fanga talākoni, pea mo e potu liʻaki ʻo taʻengata: ʻe ʻikai nofomaʻu ʻi ai ha tangata, pea ʻe ʻikai nofo ai ha foha ʻoe tangata.”

34 Az Úr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felől, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:

Ko e folofola ʻa Sihova naʻe hoko kia Selemaia ko e palōfita ki ʻIlami ʻi he kamataʻanga ʻoe pule ʻa Setikia ko e tuʻi ʻo Siuta, ʻo pehē,

35 Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét.

“ʻOku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, ‘Vakai, te u fesiʻi ʻae kaufana ʻo ʻIlami, ko honau mālohiʻanga.

36 És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom őket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei.

Pea te u ʻomi ki ʻIlami ʻae matangi ʻe fā, mei he ngataʻanga ʻe fā ʻoe langi, pea ʻe fakamovetevete ʻakinautolu ʻi he feituʻu matangi ko ia kotoa pē; pea ʻoku ʻikai ha kakai, ʻe taʻehoko ki ai ʻae kau liʻekina ʻo ʻIlami.

37 És megrettentem Elámot az ő ellenségei előtt és az ő lelköknek keresői előtt, és veszedelmet hozok reájok, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az Úr, és utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem őket.

Pea te u fakailifiaʻi ʻa ʻIlami ʻi he ʻao ʻo hono ngaahi fili, pea ʻi he ʻao ʻonautolu ʻoku kumi ki heʻenau moʻui: pea te u ʻomi kiate kinautolu ʻae kovi, ʻio, ko e kakaha ʻo ʻeku tuputāmaki,’ ʻoku pehē ʻe Sihova; ‘pea te u ʻomi kiate kinautolu ʻae heletā, kaeʻoua ke u fakaʻauha ʻaupito ʻakinautolu:

38 És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr:

Pea te u fokotuʻu hoku nofoʻanga fakaʻeiʻeiki ʻi ʻIlami, pea fakaʻauha mei ai ʻae tuʻi pea mo e houʻeiki,’ ʻoku pehē ʻe Sihova.

39 De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr.

‘Ka ʻe hoko ʻi he ngaahi ʻaho fakamui, ʻa ʻeku toe ʻomi ʻae fakapōpula ʻo ʻIlami,’ ʻoku pehē ʻe Sihova.”