Jeremiás 48
1 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.
Moab toƣruluⱪ: Samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar — Israilning Hudasi mundaⱪ dǝydu: — Neboning ⱨaliƣa way! Qünki u harabǝ ⱪilinidu; Kiriatayim hijalǝtkǝ ⱪaldurulup, ixƣal ⱪilinidu; yuⱪiri ⱪorƣan bolsa hijalǝtkǝ ⱪaldurulup alaⱪzadǝ bolup kǝtti.
2 Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!
Moab yǝnǝ ⱨeq mahtalmaydu; Ⱨǝxbonda kixilǝr uningƣa: «Uni ǝl ⱪataridin yoⱪitayli» dǝp suyiⱪǝst ⱪilidu; sǝnmu, i Madmǝn, tügǝxtürülisǝn; ⱪiliq seni ⱪoƣlaydu.
3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!
Ⱨoronaimdin aⱨ-zarlar kɵtürülidu: — «Aⱨ, wǝyranqiliⱪ, dǝⱨxǝtlik patiparaⱪqiliⱪ!»
4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.
Moab bitqit ⱪilindi! Uning kiqikliridin pǝryadliri anglinidu.
5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.
Bǝrⱨǝⱪ, Luⱨitⱪa qiⱪidiƣan dawan yolidin tohtimay yiƣilar kɵtürülidu; Ⱨoronaimƣa qüxidiƣan yolda ⱨalakǝttin azabliⱪ nalǝ-pǝryadlar anglinidu.
6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!
Ⱪeqinglar, jeninglarni elip yügürünglar! Qɵldiki bir qatⱪal bolunglar!
7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
Qünki sǝn ɵz ⱪilƣanliringƣa wǝ bayliⱪliringƣa tayanƣanliⱪing tüpǝylidin, sǝnmu ǝsirgǝ qüxisǝn; [butung] Kemox, uning kaⱨinliri ⱨǝm ǝmirliri bilǝn billǝ sürgün bolidu.
8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.
Wǝyran ⱪilƣuqi ⱨǝrbir xǝⱨǝrgǝ jǝng ⱪilidu; xǝⱨǝrlǝrdin ⱨeqⱪaysi ⱪeqip ⱪutulalmaydu; Pǝrwǝrdigar degǝndǝk jilƣimu harabǝ bolidu, tüzlǝnglikmu ⱨalakǝtkǝ yüzlinidu.
9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.
Daldiƣa berip ⱪeqix üqün Moabⱪa ⱪanatlarni beringlar! Qünki uning xǝⱨǝrliri harabilik, adǝmzatsiz bolidu
10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!
(Pǝrwǝrdigarning hizmitini kɵngül ⱪoyup ⱪilmiƣan kixi lǝnǝtkǝ ⱪalsun! Ⱪiliqini ⱪan tɵküxtin ⱪaldurƣan kixi lǝnǝtkǝ ⱪalsun!).
11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.
Moab yaxliⱪidin tartip kǝng-kuxadǝ yaxap arzangliri üstidǝ tinƣan xarabtǝk ǝndixisiz bolup kǝlgǝn; u ⱨeqⱪaqan küptin küpkǝ ⱪuyulƣan ǝmǝs, yaki ⱨeq sürgün bolƣan ǝmǝs; xunga uning tǝmi birhil bolup, puriⱪi ⱨeq ɵzgǝrmigǝn.
12 De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.
Xunga, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — Mǝn uning yeniƣa ularni ɵz küpidin tɵkidiƣan tɵkküqilǝrni ǝwǝtimǝn; ular uning küplirini ⱪuruⱪdaydu, uning qɵgünlirini qeⱪiwetidu.
13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.
Ɵtkǝndǝ Israil jǝmǝti ɵz tayanqisi bolƣan Bǝyt-Əl tüpǝylidin yǝrgǝ ⱪarap ⱪalƣandǝk Moabmu Kemox tüpǝylidin yǝrgǝ ⱪarap ⱪalidu.
14 Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?
Silǝr ⱪandaⱪmu: «Biz batur, jǝnggiwar palwanmiz!» — deyǝlǝysilǝr?
15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
Moabning zemini harabǝ ⱪilinidu; [düxmǝn] ularning xǝⱨǝrlirining [sepilliriƣa] qiⱪidu; uning esil yigitliri ⱪǝtl ⱪilinixⱪa qüxidu, — dǝydu padixaⱨ, yǝni nami samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar.
16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!
— Moabning ⱨalakiti yeⱪinlaxti, uning külpiti bexiƣa qüxüxkǝ aldiraydu.
17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!
Uning ǝtrapidiki ⱨǝmmǝylǝn uning üqün aⱨ-zar kɵtürünglar; uning nam-xɵⱨritini bilgǝnlǝr: «Küqlük xaⱨanǝ ⱨasisi, güzǝl tayiⱪimu xunqǝ sunduruldiƣu!» — dǝnglar.
18 Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.
Xan-xɵⱨritingdin qüxüp ⱪaƣjirap kǝtkǝn yǝrdǝ oltur, i Dibonda turuwatⱪan ⱪiz; qünki Moabni ⱨalak ⱪilƣuqi sanga jǝng ⱪilixⱪa yetip kǝldi; u istiⱨkam-ⱪorƣanliringni bǝrbat ⱪilidu.
19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt?
Yol boyida kɵzǝt ⱪil, i Aroǝrdǝ turuwatⱪan ⱪiz; bǝdǝr tikiwatⱪan ǝrdin wǝ ⱪeqiwatⱪan ⱪizdin: «Nemǝ boldi?» dǝp sora;
20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!
«Moab hijalǝtkǝ ⱪaldi, qünki u bitqit ⱪilindi!» [dǝp jawab berilidu]. Aⱨ-zar tartip nalǝ-pǝryad kɵtürünglar; Arnonda: «Moab ⱨalak ⱪilindi» — dǝp jakarlanglar.
21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.
Jaza ⱨɵkümi tüzlǝnglik jayliri üstigǝ qiⱪirildi; Ⱨolon, Yaⱨaz wǝ Mǝfaat üstigǝ,
22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.
Dibon, Nebo ⱨǝm Bǝyt-Diblataim üstigǝ,
23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.
Kiriatayim, Bǝyt-Gamul ⱨǝm Bǝyt-Meon üstigǝ,
24 És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.
Keriot, Bozraⱨ ⱨǝm Moabdiki yiraⱪ-yeⱪin barliⱪ xǝⱨǝrlǝrning üstigǝ qiⱪirilidu.
25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.
Moabning Münggüzi kesiwetilidu, uning biliki sundurulidu, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
26 Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.
— Uni mǝst ⱪilinglar, qünki u Pǝrwǝrdigarƣa aldida ⱨakawurluⱪ ⱪilƣan; Moab ɵz ⱪusuⱪida eƣinap yatsun, xuning bilǝn rǝswa ⱪilinsun.
27 Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?
Qünki sǝn [Moab] Israilni mazaⱪ ⱪilƣan ǝmǝsmu? U oƣrilar ⱪatarida tutuwelinƣanmu, sǝn uni tilƣa alsangla bexingni qayⱪaysǝn?!
28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.
Xǝⱨǝrlǝrdin qiⱪip tax-ⱪiyalar arisini turalƣu ⱪilinglar, i Moabda turuwatⱪanlar; ƣar aƣzida uwiliƣan pahtǝktǝk bolunglar!
29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.
Biz Moabning ⱨakawurluⱪi (u intayin ⱨakawur!), yǝni uning tǝkǝbburluⱪi, ⱨakawurluⱪi, kɵnglidiki mǝƣrur-kɵrǝngliki toƣrisida angliduⱪ.
30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.
Mǝn uning noqiliⱪ ⱪilidiƣanliⱪini bilimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — biraⱪ [noqiliⱪi] karƣa yarimaydu; uning qong gǝpliri bikar bolidu.
31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem.
Xunga Mǝn Moab üqün zar yiƣlaymǝn, Moabning ⱨǝmmisi üqün zar-zar kɵtürimǝn; Kir-Harǝsǝttikilǝr üqün aⱨ-piƣan anglinidu.
32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.
I Sibmaⱨtiki üzüm teli, Mǝn Yaazǝrning zar-yiƣisi bilǝn tǝng sǝn üqün yiƣlaymǝn; sening pelǝkliring sozulup, ǝslidǝ «Ɵlük dengiz»ning neriƣa yǝtkǝnidi; ular ǝslidǝ Yaazǝr xǝⱨirigiqimu yǝtkǝnidi. Lekin sening yazliⱪ mewiliringgǝ, üzüm ⱨosulung üstigǝ buzƣuqi besip kelidu.
33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.
Xuning bilǝn xadliⱪ wǝ huxalliⱪ Moabning baƣ-etizliridin wǝ zeminidin mǝⱨrum ⱪilinidu; Mǝn üzüm kɵlqǝklǝrdin xarabni yoⱪitimǝn; üzüm qǝyligüqilǝrning tǝntǝnǝ awazliri ⱪaytidin yangrimaydu; awazlar bolsa tǝntǝnǝ awazliri ǝmǝs, jǝng awazliri bolidu.
34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok; Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.
Qünki nalǝ-pǝryadlar Ⱨǝxbondin kɵtürülüp, Yaⱨazƣiqǝ wǝ Elealaⱨƣiqǝ yetidu; nalǝ awazliri Zoardin kɵtürülüp, Ⱨoronaimƣiqǝ wǝ Əglat-Xelixiyaƣiqǝ yetidu; ⱨǝtta Nimrimdiki sularmu ⱪurup ketidu.
35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.
Mǝn Moabta «yuⱪiri jaylar»da ⱪurbanliⱪ ⱪilƣuqilarni wǝ yat ilaⱨlarƣa huxbuy yaⱪⱪuqilarni yoⱪitimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött.
— Xunga Mening ⱪǝlbim Moab üqün nǝydǝk mungluⱪ mǝrsiyǝ kɵtüridu; Mening ⱪǝlbim Kir-Ⱨǝrǝstikilǝr üqünmu nǝydǝk mungluⱪ mǝrsiyǝ kɵtüridu; qünki u igiliwalƣan bayliⱪ-hǝzinilǝr yoⱪap ketidu.
37 Mert minden fő kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.
Ⱨǝmmǝ bax taⱪir ⱪildurulƣan, ⱨǝmmǝ saⱪal qüxürülgǝn; ⱨǝmmǝ ⱪol titma-titma kesilgǝn, ⱨǝmmǝ qatiraⱪⱪa bɵz kiyilgǝn.
38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.
Moabning barliⱪ ɵy ɵgziliri üstidǝ wǝ mǝydanlarda matǝm tutuxtin baxⱪa ix bolmaydu; qünki Mǝn Moabni ⱨeqkimgǝ yaⱪmaydiƣan bir ⱪaqidǝk qeⱪip taxlaymǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar,
39 Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.
— ular piƣandin zarlixidu; [Moab] xunqilik parǝ-parǝ ⱪiliwetiliduki, u hijalǝttin kɵpqilikkǝ arⱪisini ⱪilidu; Moab ǝtrapidiki ⱨǝmmǝ tǝripidin rǝswa ⱪilinidiƣan, wǝⱨimǝ salƣuqi obyekt bolidu.
40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.
Qünki Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — Mana, birsi bürküttǝk ⱪanatlirini kerip [pǝrwaz ⱪilip], Moab üstigǝ xungƣup qüxidu.
41 Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.
Xǝⱨǝrliri ixƣal bolidu, istiⱨkamlar igiliwelinidu; xu küni Moabdiki palwanlarning yüriki tolƣaⱪⱪa qüxkǝn ayalning yürikidǝk bolidu.
42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett.
Moab ǝl ⱪataridin yoⱪitilidu; qünki u Pǝrwǝrdigar aldida ⱨakawurluⱪ ⱪilƣan;
43 Félelem, verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.
wǝⱨxǝt, ora wǝ ⱪiltaⱪ bexinglarƣa qüxüxni kütmǝktǝ, i Moabda turuwatⱪanlar, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
44 A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.
— wǝⱨxǝttin ⱪaqⱪan oriƣa yiⱪilidu; oridin qiⱪⱪan ⱪiltaⱪⱪa tutulidu; qünki uning üstigǝ, yǝni Moab üstigǝ jazalinix yilini qüxürimǝn — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.
Ⱪaqⱪanlar Ⱨǝxbon [sepilining] daldisida turup amalsiz ⱪalidu; qünki Ⱨǝxbondin ot, ⱨǝm [mǝⱨrum] Siⱨon [padixaⱨ]ning zemini otturisidin bir yalⱪun partlap qiⱪidu wǝ Moabning qekilirini, soⱪuxⱪaⱪ hǝlⱪning bax qoⱪⱪilirini yutuwalidu.
46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.
Ⱨalingƣa way, i Moab! Kemoxⱪa tǝwǝ bolƣan ǝl nabut boldi; oƣulliring ǝsirgǝ qüxidu, ⱪizliring sürgün bolidu.
47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.
Lekin, ahirⱪi zamanlarda Moabni sürgünlükidin ⱪayturup ǝsligǝ kǝltürimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar. Moab üstigǝ qiⱪiridiƣan ⱨɵküm muxu yǝrgiqǝ.
