Jeremiás 47

1 Az a szó, a melyet az Úr szóla Jeremiás prófétának a Filiszteusok felől, mielőtt megverte a Faraó Gázát.

Ty tsara’ Iehovà niheo am’ Iirmeà mpitoky ty amo nte-Pilistio taolo’ ty nandafa’ i Parò i Azà.

2 Ezt mondja az Úr: Ímé, víz indul meg északról, és olyan lesz, mint a kiáradott folyó, és elárasztja a földet és annak mindenét, a várost és annak lakosait, és kiáltanak az emberek, és a föld minden lakosa ordít.

Hoe t’Iehovà: Heheke t’ie hiongake boak’ avaratse eñe ty rano, hinjare torahañe manganahana, toe hampanginahina i taney naho handifotse ze hene ama’e naho i rovay naho o mpimoneñeo; hirovetse ondatio, vaho sindre hangololoike ty tañy ze mpimoneñe amy taney.

3 Ménei patáinak csattogó hangjától, szekereinek zörgésétől, kerekeinek zúgásától nem gondolnak az atyák a fiakra erejök ellankadása miatt.

Ami’ty kodoin-dian-kotro’ o maozatseo, ty fitrakotrako’ o sareteo, ty kodoikodoi’ o larò’eo le tsy mitolike mb’an-keleia’e o roae’eo, ie mavozo am-pitàñe;

4 És a nap miatt, mely eljött, hogy elpusztítsa egész Filiszteát, kivágja Tírust és Szidont és segítségének minden megmaradt töredékét, mert az Úr elrontja Filiszteát, a Káftor szigetének maradékát.

Fa tondroke ty andro te fonga hampiantoañe o nte-Pilistio, ie hañitoa’e amy Tsore naho amy Tsidone ze mpañolotse sisa; amy te ho kopahe’ Iehovà o nte-Pilistio, naho ze sehanga’e an-tokonose’ i Kaftore.

5 Kopaszság lepte meg Gázát, Askalon elnémult, maradéka az ő völgyüknek: meddig vagdalod magadat?

Hasolàñe ty nifetsak’ amy Azà; fa naitoañe ty Askelone. Ry honka’ i vavatane’ iereoy: ampara’ te ‘mbia ty handilindilia’o ty sandri’o?

6 Oh szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol meg? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass!

O ry fibara’ Iehovà, ampara’ te ombia vaho hitsiñe? miombea an-traño’o ao, mitofà, naho mihendrea.

7 Miképen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki? Askalonra és a tenger partjára oda rendelte őt.

Akore ty hitofa’e kanao nandily t’Iehovà? i Askelone naho i olon-driakey ty nitendrea’e.