Jeremiás 45

1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:

Ko e lea naʻe lea ʻaki ʻe Selemaia, ko e palōfita, kia Paluki ko e foha ʻo Nelia, ʻi he hili ʻene tohi ʻi ha tohi ʻae ngaahi lea ni mei he ngutu ʻo Selemaia, ʻi hono fā ʻoe taʻu ʻo Sihoiakimi ko e foha ʻo Siosaia, ko e tuʻi ʻo Siuta, ʻo pehē.

2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:

“ʻE Paluki, ʻoku pehē ʻe Sihova, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, kiate koe;

3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

‘Naʻa ke pehē, “Ko eni ʻoku ou malaʻia! He kuo fakahoko ʻe Sihova ʻae mamahi ki heʻeku mamahi; naʻaku pongia ʻi heʻeku toʻe, pea ʻoku ʻikai te u ʻilo ha fiemālie.”’

4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.

“Pea te ke lea pehē kiate ia, ʻoku folofola pehē ʻa Sihova; ‘Vakai, ko ia kuo u langa te u fesiʻi hifo, pea ko ia kuo u tō te u taʻaki hake, ʻio, ʻae fonua ni kotoa pē.

5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.

Pea ʻoku ke kumi ʻae ngaahi meʻa lahi maʻau? ʻOua naʻa kumi ki ai:’ he ʻoku pehē mai ʻe Sihova, ‘Vakai, te u ʻomi ʻae kovi ki he kakano kotoa pē: ka te u foaki hoʻo moʻui kiate koe ʻo hangē ko e koloa kuo vetea, ʻi he potu kotoa pē te ke ʻalu ki ai.’”