Jeremiás 45

1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:

This is the word that Jeremiah the prophet told Baruch son of Neriah. This happened when he wrote in a scroll these words at Jeremiah's dictation—this was in the fourth year of Jehoiakim son of Josiah, king of Judah, and he said,

2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:

“Yahweh, God of Israel, says this to you, Baruch:

3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

You have said, 'Woe is me, for Yahweh has added agony to my pain. My groaning has wearied me; I find no rest.'

4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.

This is what you must say to him: 'Yahweh says this: See, what I built, I am now tearing down. What I planted, I am now pulling up—I will do this throughout all the earth.

5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.

But are you hoping for great things for yourself? Do not hope for that. For see, disaster is coming on all humanity—this is Yahweh's declaration—but I am giving you your life as your plunder everywhere you will go.'”