Jeremiás 45

1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor ő könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:

The word which Jeremiah the prophet spake to Baruch, the son of Neriah, after he had written these words in a book from the mouth of Jeremiah, in the fourth year of Jehoiakim, the son of Josiah, the king of Judah, saying: —

2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:

Thus saith Jehovah, the God of Israel, to thee, O Baruch!

3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

Thou sayest, “Woe now to me, for Jehovah hath added grief to my sorrow! I am weary with my sighing, and find no rest.”

4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.

Thus shalt thou say to him: Thus saith Jehovah: Behold, that which I myself have builded do I break down, and that which I myself have planted do I pluck up, even this whole land;

5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.

and seekest thou great things for thyself? Seek them not; for behold, I am about to bring evil upon all flesh, saith Jehovah; but thy life will I give thee, as a prey, in all places whither thou shalt go.