Jeremiás 42
1 Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytől fogva nagyig,
Hichun gal lamkai jouse, Kareah chapa Johanan leh Hoshaiah chapa Jezariah jaonan, chule mipite jouse aneopen’a pat alenpen geiyin, Jeremiah kom ahin naiyun.
2 És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid jól látnak minket;
Amahon Jeremiahthemgaopa jah’a “Keiho ding in Pakai na-Pathen kom’a nei taopeh un. Nang in namu hi ahi, simkham lou keiho cheng, lhomcha bouhi dalhah’a um kahitauve. Keiho hi masang’a toh tekah thei kahitapouve.
3 És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az útat, a melyen járjunk, és a dolgot, a mit cselekedjünk.
Keiho neitaopeh un, ajeh chu, Pakai na-Pathen chun kachena diu leh kaboldiu, eihiltei ding’u ahi,” atiuve.
4 És monda nékik Jeremiás próféta: Meghallottam. Ímé, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, a mit felel az Úr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tőletek.
Jeremiah in adonbut in, “Aphai, nanghon nangeh bang un, Pakai na-Pathen u heng’a keima taoving’e. Chule Pakaiyin nangho ding’a ahinsei chanchu, imlou hel’a kaseipeh ding nahiuve,” ati.
5 Ők pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, a melylyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened.
Hichun amahon Jeremiah jah’a, “Keiho ding’a Pakai na-Pathen in nangkom’a ahinsei bang bang’a katoh louva ahile, Pakai chu kitah tah in kachung uva sakhin pang jeng hen.
6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, a melyért mi téged ő hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.
Apha hihen aphalou hijongle, keihon Pakai i-Pathen u thusei chu kangai diu ahi. Ajeh chu keihon nangma Pathen heng’a taoding’a kasol’u nahi. Chule keihon ama thu kangaiyu leh keiho ding’a imajouse apha hiding ahi,” atiuve.
7 Lőn pedig tíz nap múlva, hogy szóla az Úr Jeremiásnak.
Nisom jouvin, Pakaiyin Jeremiah heng’a thu ahinsei yin,
8 És odahívá Jóhanánt, Káreának fiát, és a seregeknek minden tisztjét, a kik vele valának, és az egész népet kicsinytől fogva nagyig.
Hichun Jeremiah in Kareah chapa Johanan leh adang galbol lamkai ho jouse, chule mipi ho jouse chu, aneopen’a pat alenpen geiyin, abonchauvin akoukhom soh keiyin,
9 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, a kihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem előtte a ti könyörgésteket:
Amaho jah’a nanghon Pakai Israel Pathen heng’a na ngaichat u thum ding’a neisol’u ahin, Ama chun hitin aseiye.
10 Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak: mert megbántam a gonoszt, a mit cselekedtem veletek.
Nangho hiche gamsung’a hin chengden uvin. Nangho lungdetteh a nachen den ule, keiman nangho kaphu detdiu, kabodoh louhel ding nahiuve. Ajeh chu keiman nachung uva thilse kabolsa chengse chu phamo kasan, kalung kakheltai, ati.
11 Ne féljetek a babiloni királytól, a kitől most féltek, ne féljetek tőle, azt mondja az Úr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az ő kezéből.
“Nanghon Babylon lengpa chu kicha hih un, Ajeh chu keiman nangho ka umpiuva, ama thahat a kon’a kahuhdoh ding nahiuve,” tin Pakaiyin aseiye.
12 És irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken.
Keiman nangho ka khoto jal uva chu, amatah in nangho nahepi thei nading uva, hepina lungthim kapeh ding, chutengle aman nangho nagam sung uva nachensah diu ahi.
13 De ha ti ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,
Amavang, nanghon Pakai na-Pathen’u thusei hi nangaidauva, keiho hiche gamsung’a chengpou ving’e natiuva;
14 Mondván: Nem! hanem Égyiptom földére megyünk be, a hol nem látunk harczot és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk:
Keiho Egypt gam’a cheuving ting, gal kisat umlouna chule gilkel thoh louna, chu kom’a gacheng tauving’e, natiuleh,
15 Most azért halljátok meg az Úrnak szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ha ti csak orczáitokat fordítjátok is úgy, hogy bemenjetek Égyiptomba, és bementek, hogy ott tartózkodjatok:
Pakai thusei hi phaten ngaiyun, “Nangho Judah mite dalhah’a um amoh chengse, Thaneipen Pakai, Israel Pathen chun hitin aseiye.” “Nangho nacheuva Egypt gam’a chu, nanghon nagin gin’u gal kisat
16 Akkor a fegyver, a melytől ti féltek, legott utólér benneteket Égyiptom földén, és az éhség is, a mitől rettegtek, körülvesz titeket Égyiptomban, és ott haltok meg.
Chuche gam’a chu, nanghon nagin gin’u gal kisat chun nahin phahdiu, chule nakichat pen’u kellha chun nanung’u ahin juipeh ding ahi. Chutengle nangho hiche gam’a chu nathiden ding’u ahi.
17 Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, a kik úgy fordítják orczájokat, hogy bemenjenek Égyiptomba, hogy ott tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és döghalál miatt, és egy sem marad meg közülök, és nem szabadul meg a veszedelemtől, a melyet én bocsátok reájok.
Koi hijongle, Egypt gam’a chea chengden ding’a kigo ho jouse chung’a, hiche hamsetna chu chuding ahi. Nangho gal’a nathidiu, kelthoh a nathidiu chule natna hsea nathigam diu ahi. Chuteng keiman kalhunsah hiche hamsetna-a kon’a ajamdoh koimacha umlou helding ahi,” ati.
18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Miképen kiömlik az én haragom és búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképen kiöntöm az én haragomat ti reátok, ha bementek Égyiptomba; és lesztek ott átok, csuda, szidalom, gyalázat, és többé nem látjátok e helyet!
Thaneipen Pakai Israel Pathen in hitin aseiye, “Jerusalem mite chung’a kalungsatna hoise kabuh lhah khum bang’a, Egypt gam’a gachenglut nangho jouse chung’a jong kabuhlhah khum ding ahi. Chuteng, nangho thet umtah, tijat umtah, gaosap chengle miho nuisat nahidiu ahi. Chule nanghon a itih’a nagam sung’u namukit lou diu ahi.
19 Az Úr szólott hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Égyiptomba; jól tudjátok meg, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek.
Ngaiyuvin, Vo Judah mite dalhah a umho! Pakaiyin aseiye. Nangho Egypt gam’a che hih uvin. Tunia nangho kahilchah nau thupeh hi suhmil ding gohih beh un.
20 Mert magatokat csaljátok meg a ti szívetekben: mert ti küldöttetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és a mint szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nékünk, és akképen cselekszünk.
Ajeh chu, nanghon Pakai na-Pathen u kom’a nangaichat u thum’a keima neisol’u chun, ipi hijongle Pakaiyin asei jouse chu keihon bol jeng’u ving’e, natiuvin. Ahivang in nalung theng pouve.
21 Mikor pedig ma megjelentem néktek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára és egyáltalán azokra, a melyekért engem ti hozzátok küldött.
Hichun, imchep beihel in Pakai thusei jouse nangho kaseipeh tauve. Ahivang in, nanghon Pakai na-Pathen’u thupeh hochu, khatcha nangai pouve.
22 Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, a hová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok.
Hijeh chun, keiman nangho kicheh tah’a kaseipeh nahiuve. Nangho Egypt gamsung’a chu, chemjam’a nathidiu, kelthoh’a nathidiu, chule natna hisea nathi gamdiu ahi,” ati.
