Jeremiás 40

1 Az a szózat, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, miután Nabuzáradán, a poroszlók feje elbocsátá őt Rámából. Mikor elvitte vala őt, ő is lánczokkal vala megkötözve a jeruzsálemi és júdai mindenféle foglyok között, a kik Babilonba vitetnek vala.

Ko e folofola naʻe hoko meia Sihova kia Selemaia, hili hono tukuange ia mei Lama ʻe Nepusaatani ko e ʻeiki ʻoe kau leʻo, he naʻe haʻisia ʻaki ia ʻae maea ukamea fihifihi fakataha mo e kau pōpula kotoa pē ʻo Selūsalema mo Siuta, ʻaia naʻe ʻave fakapōpula ki Papilone.

2 És a poroszlók feje elvivé Jeremiást, és monda néki: Az Úr, a te Istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen.

Pea naʻe pehē ʻe he ʻeiki ʻoe kau leʻo kia Selemaia, “Kuo fakahā ʻe Sihova ko ho ʻOtua ʻae kovi ni, ki he potu ni.

3 És ráhozta és megcselekedte az Úr, a mint megmondotta vala. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az ő szavára, azért teljesedett be ti rajtatok e dolog.

Pea ko eni, kuo fakahoko ia ʻe Sihova, pea kuo fai ʻo hangē ko ʻene folofola: koeʻuhi kuo mou fai angahala kia Sihova, pea ʻikai talangofua ki hono leʻo, ko ia kuo hoko ai ʻae meʻa ni kiate kimoutolu.

4 Mostan azért ímé, én téged ma megszabadítalak a láncztól, a mely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jőnöd, jőjj velem, nékem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljőjj velem Babilonba, maradj itt. Ímé, az egész föld előtted van, a hova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda.

Pea ko eni, vakai, kuo u vete mei ho nima he ʻaho ni ʻae maea ukamea fihifihi. Pea kapau ʻoku lelei kiate koe ke tā ʻo mo au ki Papilone, haʻu; pea te u fai lelei kiate koe: pea kapau ʻoku kovi kiate koe ke tā ʻo mo au ki Papilone, tuku: vakai ʻoku ʻi ho ʻao ʻae fonua kotoa pē: pea ko e potu ʻoku lelei mo ʻaonga kiate koe ke ʻalu ki ai, ke ke ʻalu ki ai.”

5 (De ő még nem tér vala vissza.) Vagy menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fiának fiához, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakjál vele a nép között, vagy akárhová tetszik menned, oda menj. És ada a poroszlók feje néki étket és ajándékot, és elbocsátá őt.

Pea ʻi he teʻeki ai te ne liliu atu, naʻa ne pehē, “Ko ia ke ke nofo mo Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami ko e foha ʻo Safani, ʻaia naʻe fakanofo ʻe he tuʻi ʻo Papilone ke pule ki he ngaahi kolo ʻo Siuta, pea ke ke nofo mo ia mo e kakai: pe te ke ʻalu ki ha potu ʻoku lelei kiate koe ke ʻalu ki ai,” Pea naʻe foaki kiate ia ʻe he ʻeiki ʻoe kau leʻo ʻae ʻoho mo e totongi, pea tukuange ia.

6 És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és ott lakék vele a nép között, a kik megmaradtak a földön.

Pea naʻe ʻalu ai ʻa Selemaia kia Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami ʻi Misipa; ʻo nofo mo ia pea mo e kakai naʻe toe ʻi he fonua.

7 És mikor meghallotta a seregek minden vezetője, a kik a mezőn valának, ők magok és az ő embereik, hogy a babiloni király Gedáliást, Ahikámnak fiát tette tiszttartóvá az országban, és hogy reá bízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közül, a kik Babilonba el nem vitettek vala;

Pea ʻi he fanongo ʻae ʻeikitau kotoa pē ʻaia naʻe ʻi he ngaahi ngoue, ʻakinautolu mo honau kakai, kuo fakanofo ʻe he tuʻi ʻo Papilone ʻa Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami ke pule ʻi he fonua, pea kuo tukuange kiate ia ʻae kau tangata, mo e kau fefine, mo e fānau, pea mo e kakai masiva ʻoe fonua, ʻakinautolu naʻe ʻikai fetuku fakapōpula ki Papilone;

8 Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik Ismáel, Natániának fia, és Jóhanán és Jónatán, Káreának fiai, és Serája, Tankumetnek fia, és a netofáti Efainak fiai, és Jazánia, Maakátnak fia, ők és az ő embereik.

Naʻa nau haʻu kia Ketalia ʻi Misipa, ʻio, ko ʻIsimeʻeli ko e foha ʻo Natania, pea ko Sohanani mo Sonatani ko e ongo foha ʻo Kalia, pea ko Selaia ko e foha ʻo Tanumeti, pea ko e ngaahi foha ʻo ʻIfai ko e tangata Nitofa, pea mo Seasania ko e foha ʻoe tangata mei Meaka, ʻakinautolu mo honau kau tangata.

9 És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán fiának fia megesküvék nékik és az ő embereiknek, mondván: Ne féljetek a Káldeusoknak szolgálni, hanem lakozzatok e földön és szolgáljatok a babiloni királynak, és jó dolgotok lesz.

Pea naʻe fuakava kiate kinautolu mo ʻenau kakai ʻe Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami ko e foha ʻo Safani, ʻo pehē, “ʻOua naʻa mou manavahē ke tauhi ki he kau Kalitia: mou nofo ʻi he fonua, pea tauhi ʻae tuʻi ʻo Papilone, pea ʻe lelei ia kiate kimoutolu.

10 És én ímé Mispában lakom, hogy szolgálatukra álljak a Káldeusoknak, a kik eljőnek hozzánk, ti pedig szedjetek össze bort és gyümölcsöt, és olajt is szerezzetek edényeitekbe, és lakjatok a ti városaitokban, a melyeket elfoglaltatok.

Pea ko eni, vakai, te u nofo ʻi Misipa, ke tauhi ʻae kau Kalitia, ʻakinautolu ʻe haʻu kiate kitautolu: ka ko kimoutolu, ke mou tānaki ʻae uaine, mo e ngaahi fua momoho, mo e lolo, pea tuku ia ki he ngaahi puha, pea nonofo ʻi homou ngaahi kolo ʻaia kuo mou maʻu.”

11 És mindazok a Júdabeliek is, a kik a Moábitáknál, az Ammon fiainál, az Edomitáknál, és a kik akármely tartományban valának, meghallák, hogy a babiloni király Júdából maradékot hagyott, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán fiának fiát tette előttök tiszttartóvá.

Pea kuo fanongo foki ʻae kau Siu kotoa pē naʻe ʻi Moape, pea ʻi he kau ʻAmoni, pea ʻi ʻItomi, pea mo kinautolu kotoa pē naʻe ʻi he ngaahi potu, kuo tuku ʻe he tuʻi ʻo Papilone ʻae toenga kakai ʻi Siuta, pea kuo fakanofo ke pule kiate kinautolu ʻa Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami ko e foha ʻo Safani;

12 Azért haza jövének mindnyájan a Júdabeliek mindenünnen, a hova elfutottak vala, és eljövének a Júda földébe Gedáliáshoz Mispába, és bort és igen sok gyümölcsöt szerzének össze.

Naʻe liliu mai ʻae kau Siu kotoa pē mei he ngaahi potu kotoa pē naʻe kapusi ʻakinautolu ki ai, ʻonau haʻu ki he fonua ʻo Siuta, kia Ketalia ʻi Misipa: pea naʻa nau tānaki ʻae uaine mo e ngaahi fua momoho ʻo lahi ʻaupito.

13 És Jóhanán, Káreának fia, és a seregek minden vezetője, a kik a mezőn valának, szintén elmenének Gedáliáshoz Mispába.

Pea naʻe haʻu kia Ketalia ʻi Misipa, ʻa Sohanani ko e foha ʻo Kalia, pea mo e houʻeiki kotoa pē ʻoe kau tau naʻe ʻi he ngoue.

14 És mondának néki: Nem tudod-é, hogy Baálisz, az Ammoniták királya elküldötte Ismáelt, Natániának fiát, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fia.

Pea nau pehē kiate ia, “ʻOku ke ʻilo pau kuo fekau ʻe Pelisi ko e tuʻi ʻoe kau ʻAmoni ʻa ʻIsimeʻeli ko e foha ʻo Natania ke tāmateʻi koe?” Ka naʻe ʻikai tui kiate kinautolu ʻe Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami.

15 Jóhanán pedig, Káreának fia, titkolózva monda Gedáliásnak Mispában, mondván: Elmegyek és megölöm Ismáelt, Natániának fiát úgy, hogy senki se tudja. Miért oltaná el a te életedet? Hiszen a Júdabeliek, a kik te hozzád gyülekeztek vala, mind eloszlanak, és Júdának maradéka is elvész.

Pea naʻe lea fakafufū ʻa Sohanani ko e foha ʻo Kalia kia Ketalia ʻi Misipa, ʻo pehē, “ʻOku ou kole kiate koe, tuku ke u ʻalu, pea te u tāmateʻi ʻa ʻIsimeʻeli ko e foha ʻo Natania, pea ʻe ʻikai ʻilo ia ʻe ha tangata ʻe tokotaha: te ne tāmateʻi koe, koeʻumaʻā; ke fakamovetevete ʻae kau Siu kotoa pē kuo fakataha kiate koe, pea ʻauha ʻae toenga kakai ʻi Siuta?”

16 És monda Gedáliás, Ahikámnak fia Jóhanánnak, a Kárea fiának: Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólasz Ismáel felől!

Pea naʻe pehē ʻe Ketalia ko e foha ʻo ʻAhikami kia Sohanani ko e foha ʻo Kalia, “ʻE ʻikai te ke fai ʻae meʻa ni: he ʻoku ke lohiakiʻi ʻa ʻIsimeʻeli.”