Jeremiás 4
1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol;
“Se você voltar, Israel”, diz Javé, “se você voltar para mim, e se você colocar suas abominações fora da minha vista; então você não será removido;
2 És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
e você jurará, 'Como Javé vive', em verdade, em justiça e em retidão. As nações se abençoarão nele, e se gloriarão nele”.
3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
Pois Yahweh diz aos homens de Judá e de Jerusalém: “Separem seu terreno alqueivado e não semeiem entre espinhos”.
4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
Circuncidai-vos a Iavé e tirai os prepúcios de vosso coração, homens de Judá e habitantes de Jerusalém; para que minha ira não se apague como fogo, e não se queime para que ninguém possa apagá-la, por causa da maldade de vossos atos”.
5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba!
Declarai em Judá, e publicai em Jerusalém; e dizei: 'Tocai a trombeta na terra! Gritai em voz alta e dizei: 'Ajuntai-vos! Vamos para as cidades fortificadas!'.
6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!
Estabeleça um padrão para Sião. Fujam por segurança! Não esperem; pois eu trarei o mal do norte e uma grande destruição”.
7 Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
Um leão subiu de sua mata, e um destruidor de nações. Ele está a caminho. Ele saiu de seu lugar, para tornar sua terra desolada, para que suas cidades sejam assoladas, sem habitantes.
8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
Por isso, veste-te de saco, lamenta e lamenta; pois a ira feroz de Javé não voltou atrás em relação a nós.
9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.
“Acontecerá naquele dia”, diz Javé, “que o coração do rei perecerá, junto com o coração dos príncipes”. Os sacerdotes ficarão espantados, e os profetas se admirarão”.
10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
Então eu disse: “Ah, Senhor Yahweh! Certamente você enganou muito este povo e Jerusalém, dizendo: 'Você terá paz;' enquanto a espada alcança o coração”.
11 Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
Naquele momento será dito a este povo e a Jerusalém: “Um vento quente sopra das alturas nuas do deserto em direção à filha de meu povo, não para neve, nem para limpar.
12 Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
Um vento completo destes virá para mim. Agora eu também farei julgamentos contra eles”.
13 Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
Eis que ele subirá como nuvens, e suas carruagens serão como o redemoinho. Seus cavalos são mais velozes que as águias. Ai de nós! Pois estamos arruinados.
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?
Jerusalém, lava teu coração da maldade, para que possas ser salvo. Por quanto tempo seus pensamentos malignos ficarão dentro de você?
15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.
Por uma voz de Dan, e publica o mal das colinas de Efraim:
16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
“Diga às nações, eis que publicam contra Jerusalém: 'Vigias vêm de um país distante, e levantam sua voz contra as cidades de Judá'.
17 Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
Como guardas de um campo, eles estão contra ela por toda parte, porque ela tem sido rebelde contra mim”, diz Yahweh.
18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!
“Sua maneira e seus feitos trouxeram estas coisas até você”. Esta é sua maldade, pois é amarga, pois chega ao seu coração”.
19 Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
Minha angústia, minha angústia! Sinto dor no meu coração! Meu coração treme dentro de mim. Não consigo me calar, porque vocês ouviram, ó minha alma, o som da trombeta, o alarme da guerra.
20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
A destruição sobre a destruição é decretada, pois toda a terra é devastada. De repente, minhas tendas são destruídas e minhas cortinas desaparecem num instante.
21 Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
Por quanto tempo vou ver o padrão e ouvir o som da trombeta?
22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
“Pois meu povo é insensato. Eles não me conhecem. São crianças insensatas e não têm compreensão. Eles são hábeis em fazer o mal, mas não sabem fazer o bem”.
23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
Eu vi a terra e, eis que era desperdício e vazio, e os céus, e eles não tinham luz.
24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
Eu vi as montanhas, e eis que elas tremeram, e todas as colinas se moveram para frente e para trás.
25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
Eu vi, e eis que não havia homem, e todas as aves do céu haviam fugido.
26 Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!
Eu vi, e eis que o campo fértil era um deserto, e todas as suas cidades foram destruídas pela presença de Javé, antes de sua raiva feroz.
27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
Para Iavé diz: “Toda a terra será uma desolação; no entanto, eu não vou acabar por completo”.
28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
Para isso, a terra chorará, e os céus acima serão negros, porque eu o falei. Eu a planejei, e não me arrependi, nem voltarei atrás”.
29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
Toda cidade foge para o barulho dos cavaleiros e arqueiros. Eles vão para a mata e sobem sobre as rochas. Todas as cidades são abandonadas e não um homem habita nelas.
30 És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek.
Você, quando for feito desolado, o que fará? Embora você se vista de escarlate, embora você se enfeites de ouro, embora você amplie seus olhos com maquiagem, você se faz belo em vão. Seus amantes o desprezam. Eles procuram sua vida.
31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.
Pois ouvi uma voz como a de uma mulher em trabalho de parto, a angústia como a de quem dá à luz seu primeiro filho, a voz da filha de Sião, que ofegante para respirar, que estende suas mãos, dizendo: “Ai de mim agora! Pois minha alma desmaia diante dos assassinos”.
