Jeremiás 4
1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol;
No agsublikayo, Israel—kastoy ti pakaammo ni Yahweh— siak ti rumbeng a pagsublianyo. No ikkatenyo dagiti makarimon a banbanagyo iti imatangko, ken saandak manen a tallikudan,
2 És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
ken no isapatayo, ‘adda kenni Yahweh ti kinapudno, hustisia, ken kinalinteg,' kiddawento dagiti nasion ti bendisionko, ken idayawdakto.
3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
Ta kastoy ti kuna ni Yahweh iti tunggal maysa a tattao iti Juda ken Jerusalem. ‘Aradwenyo ti bukodyo a daga, ken saankayo nga agmula kadagiti kasisiitan.
4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
Makugitkayo koma kenni Yahweh ken ikkatenyo dagiti akin-rabaw a kudil dagiti pusoyo, lallaki ti Juda ken dakayo nga agnanaed iti Jerusalem, ta no saan, gumil-ayabto a kasla apuy ti rungsotko ken manguram nga awan ti uray siasino a makaiddep iti daytoy. Mapasamakto daytoy gapu iti kinadakes dagiti aramidyo.
5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba!
Ipakaammoyo idiay Juda ken ipangngegyo iti Jerusalem. Kunaenyo, “Pagunienyo ti tangguyob iti daga.” Iwaragawagyo, “Aguummongkayo.” Mapantayo kadagiti nasarikedkedan a siudad.”
6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!
Itag-ayyo ti bandera a pagilasinan ket iturongyo idiay Sion, ken tumaraykayo tapno natalgedkayo! Saankayo nga agtalinaed, ta mangiyegak iti didigra manipud amianan ken dakkel a pannakarebba.
7 Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
Rummuarto iti maysa a leon manipud kasamekan, ken agsagsaganan ti maysa a mangdadaelto kadagiti nasion. Pumanaw isuna iti lugar nga ayanna tapno mangiyeg ti nakaal-alinggaget a pasamak iti dagayo, dadaelenna dagiti siudadyo, ket awanto ti agnaed.
8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
Gapu iti daytoy, balkotenyo ti bagbagiyo iti nakersang a lupot, agdung-aw ken aganug-ogkayo. Ta saan a timmalikud kadatayo ti rungsot ti pungtot ni Yahweh.
9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.
Ket mapasamakto iti dayta nga aldaw, —kastoy ti pakaammo ni Yahweh— a matayto ti puso dagiti ari ken dagiti opisialna. Makigtotto dagiti padi, ken mapabutnganto dagiti profeta.
10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
Isu a kinunak, “O! Yahweh nga Apo. Pudno nga inallilawmo a naminpinsan dagitoy a tattao ken ti Jerusalem babaen iti panangibagam, ‘Maaddaankayonto iti kappia.' Idinto a silalayat ti kampilan a maibusor iti biagda.
11 Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
Iti dayta a tiempo maibaganto ti kastoy kadagitoy a tattao ken iti Jerusalem “Ti nabara nga angin manipud kadagiti patad ti let-ang ket agturongto kadagiti annak a babbai dagiti tattaok. Saannanto ida a taepan wenno dalusan.
12 Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
Addanto iti angin a napigpigsa nga adayo ngem iti dayta nga angin nga umay babaen ti bilinko, ket iyulogkon ti panangukomko kadakuada.
13 Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
Kitaenyo, ruma-ut isuna a kasla ulep, ken kasla bagyo dagiti karwahena. Naparpartak dagiti kabaliona ngem kadagiti agila. Asitayo pay, ta madadaeltayonto!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?
O Jerusalem, dalusanyo dagiti pusoyo manipud iti kinadangkes, tapno maisalakankayo. Kaanonto pay ti panagsardengyo iti panangpanpanunotyo no kasano ti agbasol?
15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.
Ta addanto timek a mangiyeg iti damag manipud Dan, ken mangngeg ti um-umay a didigra manipud kadagiti kabanbantayan ti Efraim.
16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
Bay-am a panunoten dagiti nasion ti maipanggep iti daytoy: Denggem, ibagam iti Jerusalem nga um-umayen dagiti manglakub manipud iti adayu a daga a mangipukkaw iti gubat a maibusor kadagiti siudad ti Juda.
17 Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
Maiyarigdanto kadagiti agwanwanawan iti naaradon a talon a nangpalawlaw iti daytoy, agsipud ta nagsukir daytoy kaniak—kastoy ti pakaammo ni Yahweh—
18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!
ken ti kababalin ken ar-aramidmo ti makagapu a mapasamak dagitoy kenka. Kastoyto ti dusam. Anian a nakaam-amakto daytoy! Dangrannanto ti mismo a pusom.
19 Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
O pusok! O pusok! Agsansanaang daytoy pusok. Mariribukan daytoy pusok. Saanak a makatalna ta mangmangngegko ti uni ti tangguyob, ti pakdaar ti gubat.
20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
Pannakarebba ken pannakarebba ti maiwarwaragawag, ta kellaat a nadadael ti entero a daga. Naminpinsan a dinadaelda ti tabernakulok ken ti toldak.
21 Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
Kasano pay ngata kabayag a kitkitaek ti bandera? Mangngegkonto kadi pay ti uni ti tangguyob?
22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
Ta iti kinamaag dagiti tattaok—saandak nga am-ammo. Nakunengda a tattao ken awan pannakaawatda. Nalaingda no maipapan iti kinadakes, ngem awan ammoda nga agaramid iti kina-imbag.
23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
Nakitak ti daga, ket anian! Awan langlangana ken unga-ong daytoy. Ta awan silaw dagiti langit.
24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
Kimmitaak kadagiti kabanbantayan. Nakitak nga agkinkintayeg ken aggungungon dagiti turod.
25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
Kimmitaak. Adtoy, awan uray maysa a tao, ken timmayab amin a billit ti langit.
26 Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!
Kimmitaak. Nakitak a nagbalin a let-ang ti minuyongan ken narba amin dagiti siudad iti sangoanan ni Yahweh, gapu iti rungsot ti pungtotna.”
27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
Kastoy ti kuna ni Yahweh, “Madadaelto ti daga, ngem saankonto a dadaelen a naan-anay daytoy.
28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
Gapu iti daytoy, agladingitto ti daga, ken agsipngetto ti tangatang. Ta impakaammokon ti panggepko; ipatungpalko; Saanakto nga agsanud a mangipatungpal kadagitoy.
29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
Itarayanto ti tunggal siudad ti arimpadek dagiti kumakabalio ken dagiti pumapana; tumaraydanto kadagiti kabakiran. Kumalay-atto ti tunggal siudad kadagiti kabatbattoan a luglugar. Mabaybay-anto dagiti siudad, ta awanto ti uray maysa nga agtaeng kadagitoy.
30 És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek.
Ita ta nadadaelkan, ania ti aramidem? Ta uray agkaweska iti nalabbaga a kawes, arkusam ti bagim iti alahas a balitok, ken padakkelem ti matam babaen iti pinta, saandakan a kayat ita dagiti lallaki a nagderrep kenka. Ngem ketdi, kayatda a pukawen ti biagmo.
31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.
Isu a mangngegko ti uni ti asug, tuok a kas iti agpasngay iti inauna nga anak, ti timek ti babai nga anak ti Sion. Agang-angsab isuna. Iyukradna dagiti imana, ' Asi-ak pay! Matallimudawak gapu kadagitoy a mammapatay.”'
