Jeremiás 4
1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol;
以色列，若是你歸來──上主的斷語──就應向我歸來；若是你從我面前除去你可惡的偶像，就不應再四處遊蕩；
2 És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.
若是你以誠實、公平和正義指著「上主永在」起誓，那麼，萬民必因你而蒙受祝福，也因你而得到光榮。
3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
因為上主對猶大人和耶路撒冷居民這樣說：「你們要開懇荒地，不要在荊棘中播種。
4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
猶大人和耶路撒冷的居民! 你們應為上主自行割損，除去心上的包皮，以免因你們的惡行，我的憤怒如火彶作，焚燒得無人能熄滅。」
5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba!
你們應該在猶大宣佈，在耶路撒冷發表，在境內吹起號角，大聲疾呼說：「你們應集合，我們要進攻堅城! 」
6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!
你們應該給熙雍指出路標，趕快出逃，絲毫不可遲延，因為我要由北方招來災禍，絕大的毀滅。
7 Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
獅子已衝出牠的叢林，毀滅萬民者已起程走出了他的宮庭，前來使你的地域變為曠野，使你的城邑荒涼，再沒有人居住。
8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
為此，你們應身穿苦衣，涕泣哀號，因為上主尚未由我們身上撤回衪的烈怒。
9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.
到那一天──上主的斷語──君王與王侯必失去勇氣，司祭必驚駭，先知必驚異；
10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
人必要說：「哎! 吾主上主! 你的確欺騙了這人民和耶路撒冷說：你們必享平安；其實，刀劍已到我們的咽喉! 」
11 Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!
那時人要對這人民和耶路撒冷說：「荒丘的熱風由曠野向我人民吹來，不是為吹淨，不是為清潔；
12 Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök.
有一股強烈的風應我的命吹來；現在我要去裁判他們。
13 Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
看啊! 他如濃雲湧上來，他的戰車有如旋風，他的戰馬快萵飛鷹! 禍哉! 我們算是完了!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid?
耶路撒冷! 洗淨你心內的邪惡，好使你能獲救。你那不義的思念藏在你內，要到何時﹖
15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető.
因為由丹傳來信息，由厄弗辣因山聽到了凶信：
16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.
你們應通知人民，轉告耶路撒冷：圍攻的人由遠方前來，向猶大各城高聲吶喊，
17 Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
像護守田地的人將她密密包圍，因為她觸怒了我──上主的斷語。
18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!
是你的行徑和作為給你造成了這一切；是你的邪惡使你受苦，受到傷心的痛苦。
19 Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
我的肺腑，我的肺腑! 我心已破碎，我心焦燥不寧，我不能緘默! 因為我親自聽到了角聲，開戰的喧嚷。
20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
真是毀滅上加毀滅，全地盡已破壞；我的帳幕突然倒塌，我的帷帳突然毀壞。
21 Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?
我瞻望敵旗，聞聽角聲，要到幾時﹖
22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
這是因為我的人民愚昧，竟不認識我，是些無知的子民，沒有明悟，只知作惡，不知行善。
23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!
我觀望大地，看，空虛混沌，我觀望諸天，卻毫無光亮；
24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!
我觀望山岳，它在戰慄，
25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.
我觀望看，一個人也沒有，連天空的飛鳥都已逃循；所有的丘陵都在搖撼。
26 Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!
我觀望，看，農田盡變為荒野，所有的城邑盡毀於上主，毀於上主的烈怒。
27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
原來上主這樣說：全地固然要荒蕪，但我卻不徹底加以毀滅。
28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
為此，大地要悲傷，在上諸天要昏暗；因為我說了，再不後悔；決定了，再不撤回。
29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.
全城的人聽到了騎兵和弓手的喧嚷，都四散逃命，有深入森林的，有爬上山岩的；所有的城市都被放棄，沒有人居住。
30 És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek.
你已被蹂躪還有什麼企圖﹖既使你身被紫綿，佩帶金飾，以鉛華描劃眼眉，使你漂亮，也是徒然! 你的愛人蔑視你，想謀害你的生命。
31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.
的確，我聽到了仿佛產婦的叫聲，仿佛首次分娩的呻吟，是熙雍女兒在伸開雙手喘息哀嘆：我真可憐．因為我的生命已陷在殘害者手中!
