Jeremiás 35

1 Az a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:

Ko e folofola naʻe hoko meia Sihova kia Selemaia ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Sihoiakimi ko e foha ʻo Siosaia ko e tuʻi ʻo Siuta, ʻo pehē,

2 Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be őket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.

“ʻAlu ki he fale ʻoe fānau ʻa Lekapi, pea lea kiate kinautolu, pea ʻomi ʻakinautolu ki he fale ʻo Sihova, ki he potu ʻe taha ʻi ʻolunga, pea foaki kiate kinautolu ʻae uaine ke nau inu.”

3 És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az ő rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.

Pea naʻaku toki ʻave ʻa Seasania ko e foha ʻo Selemaia, ko e foha ʻo Hapasinia, mo hono kāinga pea mo hono ngaahi foha kotoa pē, pea mo e fale kotoa pē ʻoe fānau ʻa Lekapi;

4 És bevivém őket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak őrizője vala.

Pea ne u ʻomi ʻakinautolu ki he fale ʻo Sihova, ki he potu fale ʻoe ngaahi foha ʻo Hanani, ko e foha ʻo ʻIkitalia, ko e tangata ʻoe ʻOtua, ʻaia ʻoku hoko mo e ngaahi potu fale ʻoe houʻeiki, ʻaia naʻe ʻi ʻolunga ʻi he potu ʻo Māseia ko e foha ʻo Salumi, ko e tauhi ʻoe matapā.

5 És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!

Pea u tuku ʻi he ʻao ʻoe ngaahi foha ʻoe fale ʻoe kau Lekapi ʻae ngaahi ipu kuo pito ʻi he uaine, pea mo e ngaahi ipu, pea naʻaku pehē kiate kinautolu, “Mou inu uaine.”

6 És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.

Ka naʻa nau pehē mai, “ʻE ʻikai te mau inu uaine: he kuo fekau kiate kimautolu ʻe Sonatapi ko e foha ʻo Lekapi ko ʻemau tamai, ʻo pehē, ‘ʻOua naʻa mou inu uaine, ʻakimoutolu, pe ko homou ngaahi foha ʻo taʻengata.

7 Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szőlőt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok.

Pea ʻoua naʻa mou langa fale, pe tūtuuʻi ʻae tenga, pe tō ha ngoue vaine, pe maʻu ia: ka te mou nofo ʻi he ngaahi fale fehikitaki ʻi he ngaahi ʻaho kotoa pē ʻo hoʻomou moʻui; koeʻuhi ke mou nofo ʻi he ʻaho lahi ʻi he fonua ʻoku mou ʻāunofo ai.’

8 És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.

Ko ia ʻoku pehē ʻemau talangofua ki he leʻo ʻo Sonatapi ko e foha ʻo Lekapi ko ʻemau tamai ʻi he meʻa kotoa pē naʻa ne fekau ai ʻakimautolu, ke ʻoua naʻa inu uaine ʻi he ʻaho kotoa pē ʻo ʻemau moʻui, ʻakimautolu, pe ko homau ngaahi uaifi, pe ko homau ngaahi foha, pe ko homau ngaahi ʻofefine;

9 Se házakat ne építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen nékünk.

Pea ke ʻoua naʻa mau langa ʻae ngaahi fale ke nofo ai: pea ʻoua naʻa mau maʻu ʻae ngaahi ngoue vaine, pe ha ngoue, pe ha tenga ke tō:

10 Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.

Ka kuo mau nofo ʻi he ngaahi fale fehikitaki, pea talangofua, pea fai ki he ngaahi meʻa kotoa pē kuo fekau kiate kimautolu ʻe Sonatapi ko ʻemau tamai.

11 Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg előtt és a Siriabeli sereg előtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.

Ka naʻe hoko ia ʻo pehē, ʻi he haʻu ʻa Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone ki he fonua, naʻa mau pehē, ‘Haʻu ke tau ʻo ki Selūsalema koeʻuhi ko e manavahē ki he kau tau ʻoe kau Kalitia, pea ko e manavahē ki he kau tau ʻoe kakai Silia: pea ko ia ʻoku mau nofo ai ni ʻi Selūsalema.’”

12 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:

Pea naʻe toki hoko ʻae folofola ʻa Sihova kia Selemaia, ʻo pehē,

13 Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli; ‘ʻAlu ʻo tala ki he kau tangata ʻo Siuta mo e kakai ʻo Selūsalema, “ʻE ʻikai te mou maʻu ʻae akonaki ke fanongo ki heʻeku ngaahi lea?” ʻoku pehē mai ʻa Sihova.

14 Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.

“Ko e ngaahi lea ʻa Sonatapi ko e foha ʻo Lekapi, ʻaia naʻa ne fekau ki hono ngaahi foha ke ʻoua naʻa nau inu uaine, kuo fakamoʻoni: ʻoku teʻeki te nau inu ʻo aʻu ki he ʻaho ni, ka ʻoku nau talangofua ki he fekau ʻa ʻenau tamai: ka kuo u folofola kiate kimoutolu, ʻo tuʻu hengihengi hake pe ʻo lea; ka naʻe ʻikai te mou tokanga kiate au.

15 És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.

Pea kuo u fekau foki kiate kimoutolu, ʻa ʻeku kau tamaioʻeiki ko e kau palōfita kotoa pē ʻo tuʻu hengihengi hake pe ʻo fekauʻi ʻakinautolu, ʻo pehē, ‘Mou tafoki ʻae tangata taki taha mei hono hala kovi, pea fakalelei hoʻomou ngaahi faianga, pea ʻoua naʻa mou muimui ki he ngaahi ʻotua kehe ke tauhi ʻakinautolu, pea te mou nofo ʻi he fonua ʻaia kuo u foaki kiate kimoutolu pea mo hoʻomou ngaahi tamai; ka naʻe ʻikai te mou fakafanongo homou telinga, pe tokanga kiate au,

16 Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az ő atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;

Koeʻuhi kuo fai ʻe he ngaahi foha ʻo Sonatapi ko e foha ʻo Lekapi ʻae fekau ʻa ʻenau tamai, ʻaia naʻa ne fekau kiate kinautolu; ka ʻoku ʻikai fanongo ʻae kakai ni kiate au:’”

17 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyről szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.

“Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻoe ngaahi kautau, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli; Vakai, te u ʻomi ki Siuta mo e kakai kotoa pē ʻo Selūsalema ʻae kovi kotoa pē kuo u lea ʻaki kiate kinautolu: koeʻuhi naʻaku lea kiate kinautolu, ka naʻe ʻikai te nau fanongo; pea kuo u ui kiate kinautolu, ka naʻe ʻikai te nau tali.”

18 A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, a mint meghagyta volt néktek:

Pea naʻe pehē ʻe Selemaia ki he fale ʻoe kau Lekapi, “ʻOku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli; ‘Koeʻuhi kuo mou talangofua ki he fekau ʻa Sonatapi ko hoʻomou tamai, pea tauhi ki heʻene tala kotoa pē, pea fai ʻo hangē ko ʻene fekau kotoa pē kiate kimoutolu:’

19 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, a ki előttem álljon mindenkor.

Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli; ‘ʻE ʻikai masiva ʻa Sonatapi ko e foha ʻo Lekapi ʻi ha tangata ke tuʻu ʻi hoku ʻao, ʻo taʻengata.’”