Jeremiás 32

1 Az a szó, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendő a Nabukodonozor tizennyolczadik esztendeje.

Az ige, mely Jirmejáhúhoz lett az Örökkévalótól Czidkijáhú, Jehúda királyának tizedik évében, az Nebúkanecczárnak tizennyolcadik éve.

2 És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcznek pitvarában, a mely a Júda királyának házában vala.

Akkor pedig Bábel királyának hadserege ostromolta Jeruzsálemet és Jirmejáhú próféta be volt zárva az őrség udvarában, mely Jehúda királyának házában volt,

3 Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be őt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az Úr: Ímé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt?

ahová bezáratta őt Czidkijáhú, Jehúda királya, mondván: miért prófétálsz te, azt mondván: így szól az Örökkévaló, íme én ezt, a várost Bábel királyának kezébe adom, hogy elfoglalja;

4 És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezéből, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.

és Czidkijáhú, Jehúda királya nem menekül meg a kaldeusok kezéből, hanem adatni fog Bábel királyának kezébe és szája beszélni fog az ő szájával és szemei látni fogják az ő szemeit:

5 És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom őt, azt mondja az Úr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok.

és Bábelbe viszi majd Czidkijáhút és ott lesz, míg nem gondolok rá, úgymond az Örökkévaló: ha harcolni fogtok a kaldeusokkal, nem fogtok boldogulni.

6 És monda Jeremiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván:

És szólt Jirmejáhú: Lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

7 Ímé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezőmet, a mely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.

íme Chanámél, Sallúm nagybátyádnak fia, jön hozzád, mondván: vedd meg mezőmet, mely Anátótban van, mert tied a kiváltás joga, hogy megvegyed.

8 Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezőmet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez.

És jött hozzám Chanánél, nagybátyám fia, az Örökkévaló igéje szerint, az őrség udvarába és szólt hozzám: Vedd meg, kérlek, mezőmet, mely Anátótban, Benjámin országában van, mert tied az öröklés joga és tied a kiváltás, vedd meg magadnak. És megtudtam, hogy az Örökkévaló igéje az.

9 Azért megvevém Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust.

Megvettem tehát Chanáméltől nagybátyám fiától a mezőt, mely Anátótban van és lemértem neki az ezüstöt, hét sékelt és tíz ezüstöt.

10 És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen.

És fölírtam levélbe és lepecsételtem és állítottam tanukat és mérlegen lemértem az ezüstöt.

11 Ezután kezembe vevém a vétel felől való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is.

Erre vettem a vétellevelet, a lepecsételtet – a parancsolat és törvények szerint – és a nyitottat;

12 És a vétel felől való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, a kik be valának írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában.

És adtam a vétellevelet Bárúkhnak, Nérija Machszéja fia fiának Chanámél rokonom szeme láttára, és a tanuk szeme láttára, kik aláírták a vétellevelet, mind a Jehúdabeliek szeme láttára, akik az őrség udvarában ültek.

13 És parancsolék Báruknak azok szemei előtt, mondván:

És megparancsoltam Bárúkhnak szemeik láttára, mondván:

14 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.

Így szól az Örökkévaló, a seregek ura. Izrael Istene, vedd a leveleket, ezt a vétellevelet: mind a lepecsételtet, mind a nyitott levelet és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.

15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezőket és szőlőket fognak venni e földön.

Mert így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: Még fognak venni házakat és mezőket és szőlőket ebben az országban.

16 És könyörgék az Úrnak, miután odaadám a vétel felől való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván:

És imádkoztam az Örökkévalóhoz, miután átadtam a vétellevelet Bárúkhnak, Neríja fiának, mondván:

17 Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!

Jaj, Uram, Örökkévaló! Íme te alkottad az eget és a földet nagy erőddel és kinyújtott karoddal, nem lehetetlen neked semmi sem;

18 A ki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és a ki az atyák bűnéért az ő fiaik keblében fizetsz meg ő utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura!

aki kegyelmet cselekszik ezrediziglen és megfizeti az atyák bűnét, gyermekeik ölébe ő utánuk, a nagy és hatalmas Isten, Örökkévaló, seregek ura az ő neve;

19 Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetű, a kinek szemei jól látják az emberek fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az ő útai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint;

nagy tanácsú és hatalmas cselekvésű, te akinek szemei nyitvák az ember fiainak mind az útjaira, hogy adják kikinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

20 A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén és mind e napiglan mind Izráel földén, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, a mint ez mai nap is megvan.

Aki tettél jeleket és csodákat Egyiptom országában mind a mai napig, Izraelen is, az embereken is és szereztél magadnak nevet, mint ez van e mai napon;

21 És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földéből jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel.

és kivezetted népedet Izraelt Egyiptom országából, jelekkel és csodákkal meg erős kézzel és kinyújtott karral és nagy félelmetességgel;

22 És nékik adtad e földet, a mely felől megesküdtél az ő atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet.

és adtad nekik ez országot, melyről megesküdtél őseiknek, hogy nekik adod, tejjel és mézzel folyó országot;

23 És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, a miket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájok borítottad.

és jöttek és elfoglalták, de nem hallgattak szavadra és tanod szerint nem jártak, mind azt amit parancsoltál nekik, hogy megtegyék, nem tették és megtörténtetted velük ezt az egész veszedelmet:

24 Ímé, a sánczok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, a kik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És a mit szólottál, meglett, ímé látod is.

íme a töltések a városig értek, annak elfoglalására és a város az ellene harcoló kaldeusok kezébe adatik kard, éhség és dögvész által, és amit kimondtál, megtörtént, íme te látod;

25 És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezőt pénzen, és legyenek tanúid felőle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.

pedig te azt mondtad nekem, oh Uram, Örökkévaló: vedd meg a mezőt ezüstön és állíts tanukat, holott a város a kaldeusok kezébe adatik!

26 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:

És lett az Örökkévaló igéje Jirmejáhúhoz, mondván:

27 Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?

Íme én vagyok az Örökkévaló, minden halandónak Istene, vajon nekem lehetetlen-e bármi is?

28 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.

Azért így szól az Örökkévaló: Íme én a várost a kaldeusok kezébe adom és Nebúkadnecczár, Bábel királyának kezébe, hogy elfoglalja.

29 És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tűzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.

És jönnek majd a kaldeusok, kik e város ellen harcolnak és tűzzel gyújtják fel e várost és elégetik, meg a házakat, amelyeknek tetőin füstölögtettek a Báalnak és öntőáldozatokat öntöttek más isteneknek, azért hogy bosszantsanak engem.

30 Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim előtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr.

Mert Izrael fiai és Jehúda fiai csakis azt szokták tenni, ami rossz szemeimben, ifjúkoruktól fogva, mert Izrael fiai csak bosszantanak engem kezeik művével, úgymond az Örökkévaló.

31 Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől.

Mert haragomra és felindulásomra volt nekem e város azon naptól fogva, amelyen építették, egészen e mai napig, úgy, hogy eltávolítom színem elől,

32 Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai.

Izrael fiainak és Jehúda fiainak minden rosszasága miatt, amit tettek bosszantásomra, ők, királyaik, nagyjaik, papjaik és prófétáik, meg Jehúda emberei és Jeruzsálem lakói.

33 És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.

Háttal fordultak felém és nem arccal, pedig tanítottam őket, reggelenként tanítva, de ők nem hallgattak rá, hogy elfogadtak volna oktatást.

34 Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.

Elhelyezték undokságaikat azon házban, amely az én nevemről neveztetik, hogy azt megtisztátalanítsák.

35 És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.

És építették a Báal magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy átvezessék fiaikat és leányaikat a Molokhnak, amit nem parancsoltam nekik és nem jutott eszembe, hogy ez utálatosságot cselekedjék, azért hogy vétekre indítsák Jehúdát.

36 És most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, a mely felől ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:

Most tehát azért így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, a városról, melyről azt mondjátok: Bábel királyának kezébe adatott kard, éhség és dögvész által:

37 Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, a melyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban.

Íme én összegyűjtöm őket mindazon országokból, ahová eltaszítottam őket haragomban, felindulásomban és nagy haragvásban; és visszahozom őket e helyre és lakoztatom őket biztonságban.

38 És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.

És lesznek nekem népül, én pedig leszek nekik istenül.

39 És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.

Adok nekik egy szívet és egy utat, hogy féljenek engem minden időben, hogy jó dolguk legyen nekik és gyermekeiknek utánuk.

40 És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.

És kötök velük örök szövetséget, mely szerint nem fordulok el tőlük, hogy velük jót tegyek, félelmemet pedig szívükbe adom, hogy ne térjenek el tőlem.

41 És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.

És majd örvendek rajtuk, hogy jót tegyek velük, és elplántálom őket ez országban igazán, egész szívemmel és egész lelkemmel.

42 Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ő felőlök mondok.

Mert így szól az Örökkévaló: Valamint ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, úgy rájuk hozom mind a jót, amit kimondok felőlük.

43 És vesznek még mezőt e földön, a mely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, és odaadatik a Káldeusok kezébe.

És mező vétetik ebben az országban, amelyről azt mondjátok: pusztaság az, ember és állat nélkül, a kaldeusok kezébe adatott.

44 Pénzen vesznek mezőket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ő foglyaikat, azt mondja az Úr.

Mezőket pénzen fognak venni, levélbe írva, megpecsételve és tanukat állítva Benjámin földjén és Jeruzsálem környékein, meg Jehúda városaiban, a hegység varosaiban, az alföld városaiban és a Délvidék városaiban, mert vissza fogom hozni foglyaikat, úgymond az Örökkévaló.