Jeremiás 22
1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
ʻOku pehē ʻe Sihova; ʻAlu hifo ki he fale ʻoe tuʻi ʻo Siuta, pea lea ʻaki ʻae lea ni ki ai,
2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
ʻo pehē, Fanongo ki he folofola ʻa Sihova, ʻE tuʻi ʻo Siuta, ʻa koe ʻoku nofo ʻi he nofoʻa fakatuʻi ʻo Tevita, ʻa koe, mo hoʻo kau tamaioʻeiki, pea mo hoʻo kakai ʻoku hū ki he ngaahi matapā ni:
3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
ʻoku pehē ʻe Sihova; “Mou fai ʻae fakamaau mo e angatonu, pea fakamoʻui ʻaia kuo fakamālohia mei he nima ʻoe fakamālohi: pea ʻoua naʻa fai kākā ki he muli, mo e tamai mate, pea mo e fefine kuo mate hono husepāniti; ʻoua naʻa fai fakamālohi, pe lilingi ʻae toto taʻehalaia ʻi he potu ni.
4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe.
He kapau te mou fai moʻoni ki he meʻa ni, pea ʻe toki hū ki he ngaahi matapā ʻoe fale ni, ʻae ngaahi tuʻi ʻoku nofo ʻi he nofoʻanga ʻo Tevita, ʻo heka ki he ngaahi saliote pea mo e fanga hoosi, ko ia, mo ʻene kau tamaioʻeiki, pea mo hono kakai.
5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
Ka ʻoku pehē ʻe Sihova, Kapau ʻe ʻikai te mou fanongo ki he ngaahi lea ni, ʻoku ou fuakava ʻiate au, ke hoko ʻae fale ni ko e liʻaki.
6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak.
He ʻoku pehē ʻe Sihova ki he fale ʻoe tuʻi ʻo Siuta; Ko Kiliati koe kiate au, pea mo e ʻulu ʻo Lepanoni: ka ko e moʻoni te u ngaohi koe ko e toafa, pea ko e ngaahi kolo ʻoku ʻikai ʻi ai ha kakai.
7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tűzre vetik.
Pea te u fekau kiate koe ʻae kau fakaʻauha, ke ʻalu taki taha mo ʻene mahafutau: pea te nau tā hifo ʻae ngaahi sita lelei ʻiate koe, pea laku ki he afi.
8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?
Pea ʻe ʻalu ʻo ofi ki he kolo ni ʻae kakai tokolahi, pea te nau fepehēʻaki, Ko e hā kuo fai pehē ai ʻa Sihova ki he kolo lahi ni?
9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le és azoknak szolgáltak.
Pea te nau toki lea, Koeʻuhi kuo nau liʻaki ʻae fuakava ʻa Sihova ko honau ʻOtua, pea lotu ki he ngaahi ʻOtua kehe, ʻo tauhi ʻakinautolu.”
10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.
ʻOua naʻa mou tangi koeʻuhi ko e pekia, pe tangilāulau koeʻuhi ko ia: kae tangi mamahi koeʻuhi ko ia ʻoku ʻalu: koeʻuhi ʻe ʻikai te ne toe haʻu, pe toe mamata ki hono fonua.
11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, a ki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza.
He ʻoku pehē ʻe Sihova kia Salumi ko e foha ʻo Siosaia ko e tuʻi ʻo Siuta, “ʻAia naʻe pule ko e fetongi ʻo Siosaia ko ʻene tamai, ʻaia naʻe ʻalu atu ʻi he potu ni; ʻE ʻikai te ne toe haʻu ki ai:
12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
Ka te ne mate ʻi he potu kuo nau tataki fakapōpula ia ki ai, pea ʻe ʻikai te ne toe mamata ki he fonua ni.”
13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
ʻE malaʻia ia ʻaia ʻoku langa hono fale ʻi he taʻetotonu, pea mo hono ngaahi potu ki ʻolunga ʻi he fai taʻeangatonu; ʻaia ʻoku pule ki hono kaungāʻapi ke ngāue taʻetotongi, pea ʻikai totongi ia ki heʻene ngāue;
14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
ʻAia ʻoku pehē, “Te u langa moʻoku ʻae fale lahi pea mo e ngaahi potu lahi ʻi ʻolunga,” pea ne tutuʻu maʻana ʻae ngaahi tupa; pea ʻoku ʻaofi ia ʻi ʻolunga ʻaki ʻae sita, pea vali ʻaki ʻae enga kulokula.
15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
He te ke pule koe, koeʻuhi kuo takatakai ʻaki koe ʻae sita? ʻIkai naʻe kai mo inu ʻa hoʻo tamai, pea fai angatonu mo fakamaau, pea naʻe lelei ai ia?
16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!
Naʻa ne fakamaau ʻe ia ʻae meʻa ʻae paea mo e masiva; pea naʻe lelei ai ia: ʻikai ko e meʻa ia ʻi heʻene ʻiloʻi au? ʻOku pehē ʻe Sihova.
17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére.
Ka kuo tuku pe ho mata mo ho loto ʻoʻou ki hoʻo manumanu, pea ke lilingi ʻae toto ʻoe taʻehalaia, pea ke fai ʻae fakamamahi, mo e fakamālohi;
18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének.
Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova kia Sihoiakimi ko e foha ʻo Siosaia ko e tuʻi ʻo Siuta; “ʻE ʻikai te nau tangi koeʻuhi ko ia, ʻo pehē, ‘ʻOiauē hoku tokoua! pe, ʻOiauē hoku tuofefine!’ ʻE ʻikai te nau tangi koeʻuhi ko ia, ʻo pehē, ‘ʻOiauē ʻe ʻEiki! Pe ʻOiauē, ʻa hono nāunau!’
19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!
Pea ʻe tanu ia ʻo hangē ko e tanu ʻae asi, ʻe toho ia ʻo lī kituʻa ʻi he ngaahi matapā ʻo Selūsalema.”
20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkre jutottak.
ʻAlu hake ki Lepanoni, pea tangi pea hiki hake ho leʻo ki Pesani, pea tangi mei he ngataʻanga ʻoe fonua: he kuo fakaʻauha ʻakinautolu kotoa pē ʻoku ʻofa kiate koe.
21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
Naʻaku lea kiate koe ʻi hoʻo kei monūʻia; ka naʻa ke pehē, ʻE ʻikai te u fanongo. Ko hoʻo ʻulungāanga eni talu hoʻo kei siʻi, he ʻoku ʻikai te ke fanongo ki hoku leʻo.
22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
ʻE fakaʻosi kotoa pē ʻe he matangi ʻa hoʻo kau tauhi kotoa pē, pea ʻe ʻave fakapōpula ʻakinautolu ʻoku ʻofa kiate koe: pea te ke toki mā moʻoni, pea puputuʻu koeʻuhi ko hoʻo angahala kotoa pē.
23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajudása?
ʻA koe ʻoku nofo ʻi Lepanoni, ʻa koe kuo ngaohi ho mohenga ʻi he ngaahi sita, hono ʻikai ʻe fakavaivaiʻi koe ʻoka hoko kiate koe ʻae mamahi, ʻo hangē ko e fefine ʻoku langā ke fāʻele!
24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
ʻOku pehē ʻe Sihova, “Ko au ʻoku ou moʻui, pea ka ne tatau ʻa Konaia ko e foha ʻo Sihoiakimi ko e tuʻi ʻo Siuta, mo e mama ki hoku nima toʻomataʻu, te u lī koe mei ai;
25 És odaadlak téged a te lelked keresőinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétől félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
Pea te u tukuange koe ki he nima ʻokinautolu ʻoku kumi ki hoʻo moʻui, pea ki he nima ʻokinautolu ʻoku ke manavahē ki ai, ʻio, ki he nima ʻo Nepukanesa ko e tuʻi ʻo Papilone, pea ki he nima ʻoe kau Kalitia.
26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szűlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
Pea te u kapusi koe, mo hoʻo fale, ʻaia naʻa ne fāʻeleʻi koe, ki he fonua kehe, ʻaia naʻe ʻikai te mou fāʻeleʻi ai; pea ʻe mate ai ʻakimoutolu.
27 És nem jőnek vissza arra a földre, a melyre az ő lelkök visszajőni kivánkozik.
Ka ko e fonua ʻaia ʻoku nau holi ke liliu ki ai, ʻe ʻikai te nau toe liliu ki ai.”
28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörűség nincsen? Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, a melyet ők nem ismernek?
“Ko e tangata ni ko Konaia, ʻikai ko e tamapua fehiʻanekina ia kuo maumauʻi? Pe ko e ipu ia ʻoku ʻikai ʻofa ki ai ha taha? Ko e hā kuo kapusi ai ʻakinautolu, ko ia mo hono hako, pea kuo kapusi ki he fonua ʻoku ʻikai te nau ʻilo?”
29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!
ʻAe fonua, ʻae fonua, ʻae fonua, fanongo ki he folofola ʻa Sihova.
30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.
“ʻOku pehē ʻe Sihova, Tohi ʻae tangata ni ke taʻehaʻanefānau, ko e tangata ʻe ʻikai te ne monūʻia ʻi hono ngaahi ʻaho: pea ʻe ʻikai monūʻia ha tangata ʻi hono hako, ke nofo ʻi he nofoʻanga ʻo Tevita, pe pule ki Siuta ʻo taʻengata.”
