Jeremiás 22
1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
Angraeng mah, Judah siangpahrang im ah caeh tathuk ah loe, to ah hae lok hae thui paeh,
2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
David ih angraeng tangkhang pongah anghnu, Aw Judah siangpahrang, nang, nangmah hoi na tamnanawk, hae khongkha hoiah akun nangmah ih kaminawk boih, Angraeng ih lok to tahngai oh, tiah thuih;
3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
Angraeng mah, Toenghaih to sah oh loe, katoengah lok takroek oh; naeh ih kami to pacaekthlaek kami ban thung hoiah pahlong oh; angvin, ampa tawn ai kami hoi lamhmainawk nuiah kahoih ai hmuen to sah o hmah, pacaekthlaek o hmah loe, hae ahmuen ah zaehaih tawn ai kaminawk ih athii to palong o hmah.
4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe.
Hae lokpaekhaih hae na pazui o tangtang nahaeloe, David ih angraeng tangkhang pongah anghnu, hrang lakok angthueng kaminawk, hrang angthueng kaminawk, angmah hoi anih ih tamnanawk hoi anih ih kaminawk loe hae im khongkha hoiah akun o tih, tiah thuih.
5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
Toe hae paek ih loknawk hae na pazui o ai nahaeloe, Hae im loe pong sut tih, tiah kaimah hoi kaimah lokkamhaih ka sak boeh, tiah Angraeng mah thuih.
6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak.
Judah siangpahrang ih im kawng pongah, Angraeng mah, Nang loe kai hanah Gilead baktiah na oh, Lebanon ih mae kamsum baktiah na oh; toe praezaek baktih, kami om ai vangpuinawk baktiah kang ohsak han, tiah thuih.
7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tűzre vetik.
Nang amrosak hanah, kami boih angmacae ih maiphaw maica hoiah kang patoeh han, na koeh koek ih sidar thing to nihcae mah pakhruh pae ving ueloe, hmai ah tik o tih.
8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?
Hae vangpui taengah kacaeh pop parai prae kaminawk mah, tipongah hae lensawk vangpui hae Angraeng mah to tiah sak vai? tiah maeto hoi maeto angdueng o tih.
9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le és azoknak szolgáltak.
To naah nihcae mah, Angmacae Angraeng Sithaw ih lokmaihaih to pahnawt o ving moe, kalah sithawnawk bok o pacoengah, a tok sak pae o pongah ni, to tiah oh, tiah pathim o tih.
10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg.
Sithaw mah kadueh kami siangpahrang Josiah hanah qah o haih hmah, palung doeh sae o haih hmah; toe misong ah kalaem a capa siangpahrang Jehoahaz hanah qah o haih ah; tipongah tih nahaeloe anih loe amlaem let mak ai boeh, a prae doeh hnu let mak ai boeh.
11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, a ki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza.
Ampa Josiah zuengah prae ka uk, hae prae thung hoiah tacawt, Judah siangpahrang, Josiah capa Shallum ih kawng pongah, Angraeng mah, anih loe hae ah amlaem let mak ai boeh,
12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
nihcae mah misong ah hoih o ih prae ah ni dueh tih, hae prae hae hnu let mak ai boeh, tiah a thuih.
13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
Toeng ai ah im sah kami, toeng ai ah imkhaannawk sah kami, imtaeng kami azom ah toksahsak kami, toksakhaih atho paek ai kami, siangpahrang Jehoiakim loe khosak bing!
14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
Anih mah, kalen parai im hoi imkhaannawk to ka sak han, tiah thuih moe, thokbuen to a buemh, sidar thing hoiah tapang to tapang pacoengah, rong kamling tasi to a nok.
15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
Sidar thing oephaih hoiah maw siangpahrang ah na oh? Nam pa loe caaknaek tawn ai maw? Anih loe toenghaih hoiah toksak moe, katoengah lok takroek pongah, khosak hoihaih to a hnuk.
16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!
Anih loe kamtang hoi kavawt kaminawk hanah toenghaih hoiah lokcaek; to pongah khosak hoihaih to a hnuk; kai panoekhaih atho loe to tiah na ai maw oh? tiah Angraeng mah thuih.
17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére.
Toe nang ih mik hoi na palung loe, hmuenmae koeh hmoekhaih, zae tawn ai kami humhaih, pacaekthlaekhaih, tha hoi minawk ih hmuenmae lomhhaih bang khue ah oh.
18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének.
To pongah Josiah capa Judah siangpahrang, Jehoiakim kawng pongah, Mi mah doeh Oe, kam nawk, Oe, ka tanuh, tiah anih to qah o haih mak ai; Oe, ka angraeng, Oe, a lensawkhaih, tiah palung doeh sae o haih mak ai, tiah Angraeng mah thuih.
19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!
Anih to Jerusalem khongkha tasa bangah va o ueloe, laa hrang aphum baktiah aphum o tih.
20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkre jutottak.
Lebanon ah caeh tahang ah loe, hang ah; Bashan ah hang ah, nam puinawk amro o boih boeh pongah, Abarim hoiah hang ah.
21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
Khosak hoih nathuem ah kang thuih boeh; toe ka tahngai mak ai, tiah nang naa. Hae loe nawkta nathuem hoi kaom na tuinuen roe boeh ni; ka lok hae na tahngai ai.
22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
Nang ih tuutoep kaminawk loe takhi mah hmut boih ueloe, nam puinawk doeh misong ah laem o tih; na sethaih pongah azathaih na tongh ueloe ahmin sae tih.
23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajudása?
Aw Lebanon ah kaom, sidar thingnawk ah tabu sah kaminawk, nangcae nuiah nathaih phak naah loe, kawkruk maw nongpata caa tapen nathuem ih kana baktiah na hang o tih!
24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
Angraeng mah, Kai ka hing pongah Judah siangpahrang Jehoikim ih capa Koniah loe, ka bantang ban angmathaih bantuek ah oh, toe kang khringh ving moe,
25 És odaadlak téged a te lelked keresőinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétől félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
na hinghaih pakrong kami, na zit parai ih, Babylon siangpahrang Nebuchadnezzar hoi Khaldian kaminawk ban ah ka paek han.
26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szűlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
Nangmah hoi nang tapenkung nam no to na tapenhaih prae ai, prae kalah ah kang haek hoi han, nanghnik loe to ah na dueh hoi tih.
27 És nem jőnek vissza arra a földre, a melyre az ő lelkök visszajőni kivánkozik.
Amlaem let han na koeh hoi parai ih prae ah natuek naah doeh nam laem hoi let mak ai boeh, tiah a thuih.
28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörűség nincsen? Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, a melyet ők nem ismernek?
Hae kami loe azat paek han kaom ai, mi mah doeh koeh ai ih kami, minawk mah patoek moe, sakcop ih krang ah kaom Koniah na ai maw? Tipongah angmah hoi a caanawk to haek moe, nihcae mah panoek vai ai ih prae ah vah o ving loe?
29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!
Aw long, long, long, Angraeng ih lok to tahngai oh!
30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.
Angraeng mah, Hae kami loe caa tawn ai, a hing thung khosak hoih ai kami, a caanawk loe khosak hoih kami om o mak ai; mi kawbaktih doeh David ih angraeng tangkhang nuiah anghnu o mak ai ueloe, Judah prae doeh uk o mak ai boeh, tiah tarik ah, tiah a thuih.
