< Jeremiás 20 >

1 És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:
Jeremiah mah thuih ih hmuennawk to thaih naah, Angraeng ih im ukkung, Immer capa qaima Pashur mah,
2 És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté őt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett.
tahmaa Jeremiah to tabaeng moe, thlongthuk pacoengah Angraeng im taeng ih Benjamin khongkha aluek bangah a suek.
3 És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczből, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak;
Khawnbang ah loe Pashur mah Jeremiah to prawt. To naah Jeremiah mah, Angraeng mah nang hae Pashur, tiah kawk ai, Magor-missa-bib, tiah ang kawk, tiah a naa.
4 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket:
Angraeng mah, Khenah, nangmah hoi nam puinawk boih khaeah zit kaom hmuen kang phaksak han; nihcae loe angmacae misa ih sumsen hoiah na hmaa ah dueh o tih; Judah kaminawk to Babylon siangpahrang ban ah ka paek boih han, anih mah nihcae to Babylon ah misong ah hoi o ueloe, sumsen hoiah hum o tih, tiah thuih.
5 És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.
Hae vangpui thacakhaih hoi hmuenmaenawk boih, atho kana hmuenmaenawk boih, Judah siangpahrang ih tacongnawk loe nihcae misa ban ah ka paek boih han, nihcae mah lomh o ueloe, Babylon ah phaw o boih tih.
6 Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.
Nang, Pashur hoi na imthung takoh kamianwk loe misong ah na laem o boih tih; na thuih ih amsawnlok tahngai kaminawk loe nam puinawk hoi nawnto Babylon ah na caeh o boih tih; to vangpui ah na dueh o ueloe, to ah aphum o tih, tiah a naa.
7 Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet;
Aw Angraeng, kai hae nang ling, kai loe aling ih kami ah ka oh; nang loe kai pongah tha na cak moe, nang payawk boeh; ni thokkruek kaminawk mah kai kasae ang thuih o, kami boih mah kai ang pahnuih o thuih boeh.
8 Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.
Lok ka thuih kruek, athii longhaih hoi amrohaih lok to ni ka thuih; to tiah Angraeng ih lok to ka thuih pongah, ni thokkruek kai kasae thuihaih hoi pahnui thuihaih to oh.
9 Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.
To pongah, kawbaktih atue naah maw loe anih kawng to ka thui mak ai, anih ih ahmin doeh ka thui mak ai boeh, tiah poekhaih ka tawnh. Toe anih ih lok loe ka huhnawk thungah kraeng khak ih hmai kamngaeh baktiah oh pongah, ka khaang thai ai moe, pauep doeh ka pauep thai ai.
10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta;
Kami ahminset paraihaih to ka thaih, ahmuen kruekah zit kaom hmuen to oh. Kaminawk mah kaicae khaeah, tamthang na thui oh, minawk khaeah ka thuih pae o patoeng han, tiah thuih o. Kam puinawk mah kai amthaekhaih to zing o, anih loe aling thai tih hmang, aling pazawk pacoengah, a nuiah lu la si, tiah a thuih o.
11 De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen.
Toe Angraeng loe kai khaeah thacak misatuh kami baktiah oh; to pongah kai pacaekthlaek kaminawk mah na pazawk o mak ai, nihcae loe azathaih tong o tih; nihcae loe khosak hoih o mak ai; pahnet thai ai azathaih to tong o tih.
12 Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
Katoeng kaminawk tanoekkung, kami poekhaih panoekkung, Aw misatuh kaminawk ih Angraeng, nihcae nuiah lu na lakhaih to na hnusak ah, kai kawng hoi kasaeng hmuen loe nang khaeah kang tathlang boeh.
13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből.
Angraeng khaeah laa to sah oh, Angraeng to pakoeh oh; anih mah amtang kaminawk hinghaih to kahoih ai hmuen sah kaminawk ban thung hoiah loisak boeh.
14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott!
Ka tapenhaih ani loe tangoenghaih ah om nasoe! Kam no mah ang tapenhaih ani loe tahamhoihhaih om hmah nasoe!
15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.
Kam pa khaeah, nang loe caa nongpa na sak boeh; tiah kam pa palung anghoe han thui kami loe, tahamsethaih tong nasoe.
16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.
To kami loe Angraeng mah tahmenhaih tawn ai ah, phraek ih vangpui baktiah om nasoe; akhawnbang ah qahhaih lok hoi athun naah misatuk pahruekhaih lok to thaih nasoe;
17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna!
kam no loe kai ih taprong ah oh hanah, anih mah kam no ih zokthung ah na hum ai; kam no hoi nawnto a zok thungah oh poe hanah, na hum halat nahaeloe hoih han to mah!
18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?
Tipongah khosak raihaih hoi palungsethaih to tong moe, azathaih hoi ka hinghaih boeng hanah zokthung hoiah ka tapen?

< Jeremiás 20 >