< Jeremiás 15 >

1 És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is előttem, nem hajolna lelkem e néphez; küldd ki az orczám elől, hadd menjenek!
Chuin kahenga thu ahinseitai, “Mose leh Samuel, ka-angsung’ah hung ding lhon jongleh, hiche mite din hung tao lhon jongle, Keiman amaho din kalung heidoh ponge. Amaho chu ka-angsunga kon in soldoh loiyin, kamuphah na-ah um, dau hen! ati.
2 Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.
Chule ijemtia amahon, “Hoilang kasuhdiu ham?” tia ahinsei uleh, Pakaiyin hitin aseiye, “Athiding a umho chuthidiu ahi. Chemjam’a louding ho chu chemjam’a loudiu ahi. Kel thohding ho chu kel athoh diu ahi. Sohchang dingho chu sohchang diu ahi. Tipeh in,” ati.
3 Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.
Keiman achunguva gimneitah manthahna thil li kagonsa um ahitai. Galmun’a chemjam’a thidiu, Athi longu uichaten akaithang diu, chungleng vachaten asa aneh diu; chule anehmoh chengseu chu gamsa hon anehchai diu, ahi.
4 Bújdosókká teszem őket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket ő Jeruzsálemben cselekedett.
Ajeh chu, Judah lengpa Hezekiah chapa Manasseh in, Jerusalem a alengchan laiya, thilphalou anabol ho lethuhna-a, keiman ama hohi, leiset chung a lenggam jouse mudia, timul kithona leu dinga kaumsah ahitai.
5 Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?
Vo Jerusalem, nang chunga dip dam ding koiham? Koiham nang dia lhasea kap ding chu? Nakhankho khohsah’a, iti nakhosah hinam, tia nadongle ding koipen hung ding ham?
6 Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a szánakozásba!
Nangin keima neidalhah’a, neinungsun ahitai, tin Pakaiyin aseiye. Hijeh chun, nangma dounan kakhut kalhangin, kasuhmang ding nahitai. Nang dinga lung khaikhi bol bol jong kachimtai.
7 Elszórom őket szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.
Keiman nang hohi, changsi kijapchil bang a, nakhopiu kotphung dunga kajap chil ding; na it tah’u nachateu kasuhmang ding ahi. Chule keiman kamite kasuhgamding; Ajeh chu, amahon athilse bolu adalha nompouve.
8 Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.
Agamsunguva meithai pung cheh cheh ding, twikhang len pang a neldi sanga tamjo ding ahi. Chule sunchang laiya, khangdong ho nute sugam ding kahin lhalut ding. Achunguva tijat umtah phulou helouva kachusah ding ahi.
9 Elsenyved, a ki hét fiút szűl; kileheli lelkét; lehanyatlik az ő napja, mikor még nappal volna; megszégyenül és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az ő ellenségeik előtt, azt mondja az Úr!
Cha sagi jen hingnu jong ahaisamtai. Haina ding hu aneijou tapoi. Amanu din sunchanglai jong chu muthim asoh tan, amanun cha aneitapoi. Jum le ja nasatah athoh in alung nalheh e. Chuleh ahing nalai amoh chengse jong chu, Keiman melmate chemjam’a kaleu sah ding ahi, tin Pakaiyin aseiye.
10 Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedő férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: mégis mindnyájan szidalmaznak engem!
Hichun keiman,”Ohe ada kahitai! Ibol’a hibanga hesoh genthei thoh’a hi kanun eihindoh ham? Gamsung pumpia kache nalam lam’a, miho hotbol kachangin ahi. Keiman sumpa kaphal khapon, sum bat jong kala khapoi. Ahivangin, mihon kei jong eigaosap taove,” kati.
11 Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem-é, hogy ellenséged a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?
Pakaiyin eidonbut in, “Olmo hih in, keiman nangma kaumpi nai! Namelmate chu, nahung joldiu, hungtaodiu ahi.
12 Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?
Koiham sahlam gamkaiya hungkon, thih lhon khat ahilouleh thih le sum-eng kihal lhonkhatong jou ding chu?
13 Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.
Keiman man beihel’a, nathil kholsa nanei nagou chengse abon’a, nagalmite khut’a kapehdoh ding ahi. Ajeh chu gamsung pumpia nachonset nau anasa behseh jengtai.
14 És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, a melyet nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
Hijeh’a chu, nanghon nahetphah lou nau gamsung khat’a, midang ho soh’a naga pandiu ahi. Ajeh chu, kei kalung ahang behseh jengin, meikou bangin ahung lengdoh tan, hichu aitih’a kong jing jeng ding ahitai” ati.
15 Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözőimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!
Chuin keiman, “O Pakai, nangin kachunga thil lhung ho nahenai! Hung in neihung panpin, chule eibol engseho chunga phu neihung lahpeh tan; neidalha louvin, nangma jal’a housetna katoh hi neihet peh teiyin.
16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!
Thu nasei chengse akimusoh tan, abonchan an neh in kanetai; nathusei jouse keima din kipa thanopna ahin, ajeh chu keima hi nangma mina kouna chang kahi, O Pakai, thanei chungnung Pathen.
17 Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
Golnop bol lah’a jong kalha hih laijin, thanopna jong kana nei khapoi. Kachunga nakhut achuhtah jeh in, keima changseh in kalhan; ajeh chu nalung phatmo nan neidipset ahi.
18 Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizű, csalóka patak!
I-atileh kadammona sang cheh cheh’a kachunga hama jong suhdam theilouva uma, damdoh theilou hel hitam? Nang jong milhemji vadung tobanga, pannabei twi hotoh nabah hitam?
19 Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!
Hijeh chun Pakaiyin aseije, “Nangma nahung kihei kit’a ahileh keiman nangma kasem thah ding, chuteng keima ang-sunga nadin thei ding ahi. Chule nangman phachom tahtah naseidoh ding, kakam sunga napan a; chuteng amaho nangma lama hung kihei diu, nangma vang amaho lama nakihei tahlou ding ahi.
20 És e nép ellen erős érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!
Hiche mitea kon hi keiman nangma sum-eng kikaikhum thobanga kasem ding, chuteng amahon nangma gal’a nahinbol diu; ahivanga amahon najo lou diu ahi. Ajeh chu nangma huhdoh ding in keima kaum jingnai tin Pakai, Pathen in aseiye.
21 És megszabadítlak téged a gonoszok kezeiből, és kimentelek téged a hatalmaskodók markából.
Keiman migentheite khut’a kon kahuhdoh ding, dip damna beihel ho maiphavetna a kon kalhatdoh ding nahi,” ati.

< Jeremiás 15 >