< Jeremiás 14 >

1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:
Yǝrǝmiyaƣa qüxkǝn, Pǝrwǝrdigarning ⱪurƣaⱪqiliⱪlar toƣruluⱪ sɵzi: —
2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
Yǝⱨuda matǝm tutidu, uning dǝrwaziliri zawalƣa yüz tutmaⱪta, hǝlⱪ yǝrgǝ qaplixip ⱪariliⱪ tutidu; Yerusalemdin nalǝ-pǝryad kɵtürülmǝktǝ.
3 Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket.
Mɵtiwǝrliri qaparmǝnlirini su ǝkilixkǝ ǝwǝtidu; ular su azgalliriƣa baridu, lekin ⱨeq su tapalmaydu; ularning küpliri ⱪuruⱪ ⱪaytip kelidu; ular yǝrgǝ ⱪarap ⱪalidu, sarasimigǝ qüxidu; ular bexini yepip tɵwǝn sanggilitidu.
4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.
Ⱨeq yamƣur bolmiƣaqⱪa yǝr yüzi yerilip kǝtti; yǝr ⱨǝydigüqilǝr yǝrgǝ ⱪarap bexini yepip tɵwǝn sanggilitidu.
5 Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű.
Maral bolsa dalada bala ⱪozilaydu, andin ⱪozisidin waz keqidu; qünki ot-qɵp yoⱪ.
6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.
Yawa exǝklǝr egizliklǝrdǝ turup qilbɵrilǝrdǝk ⱨasirap ketidu; ozuⱪ izdǝp kɵzliri ⱪarangƣulixip ketidu, qünki ozuⱪ yoⱪ.
7 Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
— I Pǝrwǝrdigar, ⱪǝbiⱨliklirimiz bizni ǝyiblǝp guwaⱨliⱪ bǝrgini bilǝn, Ɵzüngning naming üqün bir ixni ⱪilƣaysǝn! Qünki bizning yolungdin qiⱪip ketiximiz intayin kɵptur; biz Sening aldingda gunaⱨ sadir ⱪilduⱪ.
8 Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?
I Israilning Arzusi, külpǝt qüxkǝndǝ ularning ⱪutⱪuzƣuqisi Bolƣuqi, Sǝn nemixⱪa bizgǝ zeminimizdiki musapirdǝk, bir keqila ⱪonmaⱪqi bolƣan bir yoluqidǝk bolisǝn?
9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!
Nemixⱪa ⱨeq amalsiz kixidǝk, ⱨeqkimni ⱪutⱪuzalmaydiƣan bir palwanƣa ohxax bolisǝn? Lekin Sǝn, i Pǝrwǝrdigar, arimizda turisǝn, biz Sening naming bilǝn atalƣandurmiz; bizdin waz keqip kǝtmǝ!
10 Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.
Pǝrwǝrdigar muxu hǝlⱪⱪǝ mundaⱪ dǝydu: — Ular dǝrⱨǝⱪiⱪǝt [mǝndin] tezip, kezixkǝ amraⱪtur; ular ⱪǝdǝmlirini [yaman yoldin] ⱨeq tizginlimǝydu; Pǝrwǝrdigarning ulardin ⱨeqⱪandaⱪ hursǝnliki yoⱪ; ǝmdi ⱨazir ularning ⱪǝbiⱨlikini esigǝ kǝltürüp ularning gunaⱨlirini jazalaydu.
11 És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára.
Andin Pǝrwǝrdigar manga: — Bu hǝlⱪning bǝht-bǝrikiti üqün dua ⱪilma — dedi.
12 Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
— Ular roza tutⱪanda, pǝryadini anglimaymǝn; ular kɵydürmǝ ⱪurbanliⱪlarni axliⱪ ⱨǝdiyǝlǝr bilǝn sunƣanda, Mǝn ularni ⱪobul ⱪilmaymǝn; Mǝn ularni ⱪiliq, ⱪǝⱨǝtqilik wǝ wabalar arⱪiliⱪ yoⱪitimǝn.
13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
Mǝn bolsam: — Aⱨ, Rǝb Pǝrwǝrdigar! Mana, pǝyƣǝmbǝrlǝr ularƣa: «Silǝr ⱪiliqni ⱨeq kɵrmǝysilǝr, ⱪǝⱨǝtqilikkimu duq kǝlmǝysilǝr; qünki Mǝn bu yǝrdǝ silǝrning aman-esǝnlikinglarƣa kapalǝtlik ⱪilimǝn» dǝydu, — dedim.
14 És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
Əmdi Pǝrwǝrdigar manga mundaⱪ dedi: — Pǝyƣǝmbǝrlǝr Mening namimda yalƣan bexarǝtlǝr beridu; Mǝn ularni ǝwǝtmigǝnmǝn, ularni buyruƣan ǝmǝsmǝn, wǝ ularƣa gǝp ⱪilƣinim yoⱪ. Ular silǝrgǝ sahta kɵrünüx, palqiliⱪ, ǝrzimǝs nǝrsilǝr toƣruluⱪ ɵz kɵnglidiki ham hiyallarni eytip bexarǝt bǝrmǝktǝ.
15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
Xunga Pǝrwǝrdigar: — Mening namimda bexarǝt beriwatⱪan, Mǝn ǝwǝtmigǝn, yǝni: «Ⱪiliq wǝ ⱪǝⱨǝtqilik bu zeminƣa ⱨeq kǝlmǝydu» dǝydiƣan pǝyƣǝmbǝrlǝr toƣruluⱪ: — bu pǝyƣǝmbǝrlǝr ⱪiliq wǝ ⱪǝⱨǝtqilik bilǝn yoⱪitilidu;
16 A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
ular bexarǝt bǝrgǝn hǝlⱪning bolsa, ⱪiliq wǝ ⱪǝⱨǝtqilik tüpǝylidin jǝsǝtliri Yerusalem koqiliriƣa taxliwetilidu; ularning ɵzlirini, ayallirini, ⱪiz-oƣullirini kɵmgüdǝk ⱨeqkim ⱪalmaydu; Mǝn ularning rǝzillikini ɵz bexiƣa tɵkimǝn.
17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
Sǝn ularƣa xu sɵzni eytisǝn: — «Kɵzlirimdin keqǝ-kündüz yax tohtimisun; qünki mening pak ⱪizim bolƣan hǝlⱪim yarisi bɵsülgǝndǝk ⱪattiⱪ bir zǝrb yǝp, intayin eƣir yarilandi», — dǝydu.
18 Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
Mǝn dalaƣa qiⱪsam, mana ⱪiliqtin ɵltürülgǝnlǝr; xǝⱨǝrgǝ kirsǝm, mana ⱪǝⱨǝtqiliktin solixip kǝtkǝnlǝr! Qünki pǝyƣǝmbǝr ⱨǝm kaⱨin ⱨǝr ikkisila bilimsiz-nadan bolup, ular zeminda ɵz sodisi bilǝnla bolup kǝtti.
19 Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!
Sǝn Yǝⱨudadin nemixⱪa waz kǝqting? Jening Ziondin Zeriktimu? Sǝn nemixⱪa bizni xunqǝ dawaliƣusiz dǝrijidǝ urƣaniding? Biz aram-tinqliⱪni küttuⱪ, lekin ⱨeq ⱪutluⱪ künlǝr yoⱪtur; xipaliⱪ bir waⱪitni küttuⱪ, lekin mana dǝkkǝ-dükkǝ iqididurmiz!
20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened!
I Pǝrwǝrdigar, rǝzillikimizni, ata-bowilirimizning ⱪǝbiⱨlikini tonup iⱪrar ⱪilimiz; qünki Sening aldingda gunaⱨ sadir ⱪilduⱪ.
21 Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!
Ɵzüng naming üqün [Yerusalemni] kɵzünggǝ ilmay ⱪoymiƣaysǝn; xan-xǝrǝplik tǝhting bolƣan jayni rǝswa ⱪilmiƣaysǝn; ǝⱨdǝngni esinggǝ kǝltürgǝysǝn, uni buzmiƣaysǝn!
22 Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!
Əllǝr qoⱪunidiƣan «ǝrzimǝslǝr» arisida yamƣur yaƣdurƣuqi barmidu? Yeƣinni asmanlar ɵzlirila berǝmdu? [Bularni ǝmǝldǝ kɵrsǝtküqi] Sǝn ǝmǝsmu, i Pǝrwǝrdigar Hudayimiz! Xunga Seni tǝlpünüp kütimiz; qünki Sǝnla bularni ⱪilƣuqidursǝn.

< Jeremiás 14 >