< Jeremiás 12 >
1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők?
Mǝn dǝwayimni aldingƣa elip kǝlsǝm, adil bolup kǝlding, i Pǝrwǝrdigar; lekin Sǝn bilǝn Ɵz ⱨɵkümliring toƣruluⱪ sɵzlǝxmǝkqimǝn; nemixⱪa rǝzillǝrning yoli ronaⱪ tapidu? Asiyliⱪ ⱪilƣuqilarning ⱨǝmmisi nemixⱪa kǝngri-azadiliktǝ turidu?
2 Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől!
Sǝn ularni yǝr yüzigǝ tikkǝnsǝn, ularmu yiltiz tartⱪan; ular ɵsüp güllinidu, ular mewilǝydu; Sǝn ularning aƣziƣa yeⱪin ohxaysǝn, lekin wijdanidin yiraⱪsǝn;
3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd őket a megölésnek napjára!
lekin Sǝn, i Pǝrwǝrdigar, meni bilisǝn; Sǝn meni kɵrüp kǝlgǝnsǝn, Ɵzünggǝ bolƣan sadiⱪliⱪimni siniƣansǝn. Ularni boƣuzlaxⱪa bekitilgǝn ⱪoylardǝk ayrip sɵrǝp qiⱪⱪaysǝn, ularni ⱪǝtl künigǝ ayriƣaysǝn.
4 Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
Zemin ⱪaqanƣiqǝ ⱪaƣjiraydu, etizdiki ot-qɵplǝr ⱪaqanƣiqǝ ⱪurƣan ⱨalǝttǝ turidu? Zeminda turuwaⱪanlarning rǝzilliki tüpǝylidin ⱨaywanlar ⱨǝm uqar-ⱪanatlar ⱪaqanƣiqǝ yoⱪap tügǝydu? Qünki bu hǝlⱪ: «[Huda] aⱪiwitimizni ⱨeq kɵrmǝydu» dǝwatidu.
5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
— Sǝn yügürgǝn lǝxkǝrlǝr bilǝn bǝslǝxkǝndǝ, ular seni ⱨalsiratⱪan bolsa, ǝmdi sǝn atlar bilǝn bǝslǝxsǝng ⱪandaⱪ bolar? Sǝn pǝⱪǝt aman-tinqliⱪta turƣan zemindila hatirjǝm bolup [Manga] ixinisǝn, ǝmdi Iordan dǝryasi boyidiki ⱪoyuⱪ qatⱪalliⱪlarda ⱪandaⱪ yürisǝn?
6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ők is hűtlenül bántak veled; ők is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
Qünki ⱨǝtta ɵz ⱪerindaxliring, atangning jǝmǝtimu sanga asiyliⱪ ⱪilƣan. Ularmu seni yoⱪitix üqün awazini ⱪoyup bǝrgǝn. Gǝrqǝ ular sanga meⱨirlik sɵzlǝrni ⱪilƣan bolsimu, ularƣa ixǝnmǝ!»
7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
— Ɵzüm ailǝmdin waz keqimǝn, mirasimni taxliwetimǝn, jan-jigirimni düxmǝnlirining ⱪoliƣa tapxurimǝn.
8 Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdőben; ordítva támadt ellenem; ezért gyűlölöm őt.
Mening mirasim [bolƣan hǝlⱪ] bolsa Manga ormanliⱪtiki bir xirgǝ ohxax bolup ⱪaldi; ular Manga ⱪarxi awazini kɵtürdi; xunga Mǝn ularni yaman kɵrimǝn.
9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-é ellene madarak mindenfelől? Jőjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
Mening mirasim Manga sar-bürküt yaki qilbɵridǝk bolup ⱪaldi ǝmǝsmu? Lekin uning ǝtrapiƣa baxⱪa sar-bürkütlǝr olaxmaⱪta! Beringlar, ularni yǝwetixkǝ barliⱪ daladiki ⱨaywanlarni yiƣip kelinglar!
10 Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
Nurƣunliƣan hǝlⱪ padiqiliri üzümzarimni ⱨalak ⱪilidu, ular Mening nesiwǝmni ayaƣ asti ⱪilidu, ular Mening yeⱪimliⱪ nesiwǝmni ƣerib bir qɵl-bayawanƣa aylanduridu;
11 Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
ular uni ƣerib ⱪiliwetidu; u Mening aldimda ƣerib ⱨǝm ⱪaƣjiraⱪ turidu; pütkül zemin ƣerib ⱪalidu; ǝmma ⱨeq adǝm buningƣa kɵnglini bɵlmǝydu.
12 A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
Qɵl-bayawandiki barliⱪ egizliklǝr üstigǝ ⱨalak ⱪilƣuqilar ƣuȥuldap qiⱪip kelidu; qünki Pǝrwǝrdigarning ⱪiliqi zeminning bir qetidin yǝnǝ bir qetigiqǝ ⱨǝmmini yutidu; ⱨeq ǝt igisining tinq-hatirjǝmliki bolmaydu.
13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.
[Hǝlⱪim] buƣdayni teriƣan bolsimu, lekin tekǝnlǝrni oriydu; ular ɵzlirini upratⱪini bilǝn, payda kɵrmǝydu; xunga [naqar] mǝⱨsulatliringlar tüpǝylidin, Pǝrwǝrdigarning ⱪattiⱪ ƣǝzipi tüpǝylidin, yǝrgǝ ⱪarap ⱪalisilǝr.
14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felől, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom őket az ő földükből, és Júda házát is kigyomlálom közülök!
Mǝnki Pǝrwǝrdigar Ɵz hǝlⱪim Israilni waris ⱪilƣan mirasⱪa qanggal salƣan, zeminimning ⱨǝmmǝ rǝzil ⱪoxniliri toƣruluⱪ mundaⱪ dǝymǝn: — Mana, Mǝn ularni ɵz zeminidin yulup alimǝn, xuningdǝk Yǝⱨuda jǝmǝtini ular arisidin yuluwalimǝn;
15 És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
lekin xundaⱪ boliduki, ularni yuluwalƣandin keyin Mǝn bu yoldin yenip, ularƣa iqimni aƣritimǝn, ularning ⱨǝrbirini ɵz mirasiƣa, ⱨǝrbirini ɵz zeminiƣa ⱪayturimǝn.
16 És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
Xundaⱪ ⱪilip, ǝgǝr (ular ɵtkǝndǝ hǝlⱪimgǝ Baalning ismiƣa ⱪǝsǝm iqixni ɵgǝtkǝndǝk) kɵngül ⱪoyup hǝlⱪimning yollirini ɵgǝnsǝ, jümlidin Mening namimƣa ⱪǝsǝm iqixni ɵgǝnsǝ, — ǝmdi ularƣa hǝlⱪim arisidin [muⱪim] orun berilip, ular güllǝndürülidu.
17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
Biraⱪ ular anglimisa, Mǝn xu ǝlni mutlǝⱪ yulup taxlaymǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.