Jeremiás 12
1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők?
Aw Angraeng, nang khaeah lok ka thuih kruek, na toenghaih amtueng; toe tipongah kasae kaminawk hoi oep thok ai kaminawk to khosak hoih o lat loe? tiah lokdueng han ka tawnh.
2 Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől!
Nangmah ni nihcae to na thling, ue, tangzun na caksak moe, a qoeng o tahang, ue, athaih athaih o; nang loe nihcae pakha taengah na oh, toe palung hoi loe nang thla taak.
3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd őket a megölésnek napjára!
Toe Angraeng, kai hae nang panoek; kai hae nang hnuk, palung thungah ka poek ih hmuen doeh nang panoek pae; boh han kaom tuunawk to pathok baktiah, kahoih ai kaminawk to pathok ah; nihcae to humhaih ni phak naah hum hanah pahoe ah.
4 Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
Prae thungah kaom kaminawk ih zaehaih pongah, prae loe nasetto maw palungna panoek vop ueloe, taw ih phrohnawk doeh nasetto maw zaek o vop tih? Ka zae o haih Sithaw mah hnu mak ai, tiah kaminawk mah thuih o. Nihcae zaehaih pongah, moisan hoi tavaanawk doeh anghmat o boih boeh.
5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
Jeremiah, khok hoi na cawnh naah mataeng doeh nang pho nahaeloe, kawbangmaw hrang hoiah cawnh nang noek thai tih? Mawnhaih om ai, misa amdinghaih prae ah mataeng doeh nang pho nahaeloe, Jordan vapui taeng ih taw thungah cae loe kawbangmaw na om tih?
6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ők is hűtlenül bántak veled; ők is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
Nam nawkamyanawk, nam pa imthung takoh mah mataeng doeh, na nuiah oepthok o ai. na hnukah patom hanah nihcae mah kami pop ah kawk o; nihcae mah na nuiah kahoih lok thui o cadoeh, nihcae to tang hmah.
7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
Kaimah ih im to ka pahnawt sut boeh; kaimah ih qawk doeh ka caehtaak boeh; ka palung duek ih ka hinghaih loe a misanawk ban ah ka paek boeh.
8 Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdőben; ordítva támadt ellenem; ezért gyűlölöm őt.
Kai ih qawk loe taw ih kaipui baktiah ni oh boeh; anih mah kai ang hang thuih; to pongah ka hnukma.
9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-é ellene madarak mindenfelől? Jőjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
Kai ih qawk loe moi kacaa tavaa baktiah oh; anih taengah kaom tavaanawk mah anih to patuk o; taw ih moinawk boih angzoh o moe, nawnto angpop o pacoengah, anih ih moi to caak hanah thui paeh.
10 Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
Pop parai kami zaehoikungnawk mah kai ih misur takha to phraek o, kai ih taham to khok tlim ah cawh o moe, kahoih parai kai ih taham to, kapong sut praezaek ah oh o sak boeh.
11 Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
Nihcae mah paro o moe, palungnat hoiah kai khaeah a qah o; khenzawn kami mi doeh om ai pongah, prae boih pong sut boeh.
12 A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
Paro kaminawk loe praezaek hoiah hmuensang nui boih ah angzoh o: prae boenghaih maeto hoi maeto bang khoek to, Angraeng ih sumsen mah paaeh boih tih; mi doeh monghaih tawn o mak ai.
13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.
Cang to na tuh o tih, toe soekhring ni aat o tih; tha naa o parai tih, toe tidoeh hak o mak ai; Angraeng palungphui parai pongah, nihcae mah azathaih ni aat o tih.
14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felől, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom őket az ő földükből, és Júda házát is kigyomlálom közülök!
Angraeng mah hae tiah thuih; Kai ih kami Israelnawk khaeah toep han ka paek ih qawk la kami, kahoih ai ka imtaeng kaminawk boih, khenah, a prae thung hoiah ka phongh han, nihcae thung hoiah Judah imthung takoh to ka phongh han.
15 És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
Toe nihcae to ka phongh pacoengah, nihcae nuiah tahmenhaih ka tawnh let moe, kami boih angmacae qawktoephaih ahmuen hoi angmacae prae ah ka hoih let han.
16 És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
Nihcae loe Baal bok hanah kai ih kaminawk to patuk o; toe nihcae mah vaihi Kai ih ahmin hoiah Angraeng loe hing, tiah lokkamhaih sah o moe, kahoih kai kaminawk ih tuinuen to amtuk o nahaeloe, nihcae to kaimah ih kaminawk salakah ka caksak han.
17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
Toe nihcae mah ka lok tahngai o ai nahaeloe, nihcae to prae thung hoiah ka phongh moe, kam rosak boih han, tiah Angraeng mah thuih.
