Jeremiás 1
1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
Hiche hi, Benjamin gamsunga Anathoth khomi Hilikiah thempu chapa Jeremiah thusei ho ahi.
2 A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
Judah lengpa Amon chapa Josiah lengvaipoh kum somthum leh thum lhin kum in, Pakai thusei chu Jeremiah henga ahung lhungtan ahi.
3 Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
Hiche ho chu, Josiah chapa Jehoiakim lengvaipoh gei laiyin jong ahung lhungin, chuleh Josiah dangkhat Juda leng Zedikiah lengvaipoh kal kum som leh khat toh lhanga lhinni geiyin, Jerusalem mite sohchanga akikaimang nikho geiyin jong ahung lhung in ahi.
4 Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
Hiti chun Pakai thusei chu kaheng ahunglhung tan ahi.
5 Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
“Keiman nanu naobu sung’a, nalim namel kagondoh masanga, nangma kahetsa nahitai. Nahung penlhah masanga, Keiman nangma namtin vaipi henga keima themgao ding’a, kathenso’a chuleh kapansah nahitai,’’ ati.
6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
Chuphat in kenjong, “Vo thaneipen Pakai, keima kachapang behseh jeng in, Nang’a dingin ima seidoh thei ponge,’’ kati.
7 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
Ahivangin Pakaiyin kajah’a, “Kachapang behseh e, tihih in; Ajeh chu keiman kasolna hoilai hijongleh nache ding, chuleh keiman kapeh thuho bou nasei ding ahibouve.
8 Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
Amaho chu kicha hih in, Ajeh chu keiman nangma kaumpi jengding, chuleh kahuh doh jing ding nahi,’’ tin Pakaiyin aseiye.
9 És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
Hichun Pakaiyin akhut ahinlhang in, kakamsung ahin khoiyin, kajah’a aseitai, “Vetan, keiman kathu ho, nakam sunga kakoipeh tai.
10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Tunia hi, nangma nadindoh’a namtin vaipi leh lenggamho chunga douna thusei dinga, keiman kapansah nahitai. Nangman amaho phabep chu, ajung geiya nabo doh’a naheboh ding; nasuh mang’a chuleh nalekhup ding ahi. Chuleh adangho chu naphu det’a, nasahdoh ding ahi,’’ ati.
11 Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
Chuin Pakaiyin hitin aseiye, “Jeremiah ven, ipi namum?” ati. Keiman kadonbut in, “Jon-mot thingbah khat kamui,” kati.
12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Hichun Pakaiyin kajah’a, “Adih’e, hichu keiman nangma kavelhi jingin, chuleh kathil gonsa banga kaboltei ding ahi,” ati.
13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
Chujouvin, Pakaiyin avellin kajah’a, “Tua adang ipi namum?” ati. Keiman kadonbut in, “sahlam’a kon twibel ki-om phul letlut khat, hung kibung lha kamui,” kati.
14 És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
Hichun Pakaiyin kajah’a, “Adih e, sahlam’a konin kichat umtah manthahna chu hung kipan intin, gamsung a cheng jouse chung a hung chuding ahi.
15 Mert ímé, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
Ngaiyun, keiman sahlam lenggam ho’a kon’a namtin vaipi Jerusalem khopia hung dinga kakoi ding ahi. Hichehi keima Pakai chun kaseidohsa ahitai. Chutahleh amahon Jerusalem kulpi kotphung dung jouse leh Judate khopi dangho kimvel’a laltouna akidouva, gal abolkhum diu ahi.
16 És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
Chutahleh, keiman kamite achonset jeh’uva achunguva thutanna kaneikhum ding; Ajeh chu amahon keima einungsun’uvin chuleh lim semthu pathen ang-ah gim namtwi ahaluvin ahi. Amahon akhut tah’uva akisem’u doilim chu ahougamtauve.
17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!
Thoudoh in, kigosan um'in, Keiman amaho seipeh dinga kathupeh jouse, amaho gaseipeh tan. chuleh amaho chu kicha hih in, achutilouleh amaho masanga kasuhjum ding nahi.
18 Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
Vetan, tunia hi keiman nangma suhchim joulou kulpi dettah, thih khopi leh sum-eng tho kikaikhum banga, kasemdoh nahitai. Nangma gam-leiset pumpi douna-a nadin ding; lengho, gamvaipo ho, thempu ho, chuleh Judah mite jouse douna-a pangdet chet ding a kasem nahitai.
19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
Amahon nang douna gal ahinbol diu, hijongleh ajolou diu ahi. ajeh chu keiman nangma kaumpi jing ding chuleh kavenbit ding nahi. Hiche hi, keima Pakaiyin kaphondoh ahi,” ati.
