Jeremiás 1
1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
Benjamin prae thungah kaom Anathoth avang ih qaimanawk salakah kaom, Hilkiah capa Jeremiah khaeah lok angzoh,
2 A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
Judah siangpahrang Amon capa, Josiah angraenghaih saning hathlai thumto naah, Angraeng ih lok anih khaeah angzoh pae.
3 Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
Judah siangpahrang, Josiah capa Jehoiakim siangpahrang ohhaih saning, Judah siangpahrang Josiah capa Zedekiah angraenghaih saning hathlaito haih, Jerusalem kaminawk misong ah laemhhaih, khrah pangato naah doeh lok to angzoh pae.
4 Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
Angraeng ih lok kai khaeah angzoh,
5 Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
zok thungah kang omsak ai nathuem hoiah kang panoek boeh; Na tapen ai nathuem hoiah kang ciimsak boeh; nang hae prae kaminawk boih hanah tahmaa ah kang suek boeh, tiah ang naa.
6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
Kai mah, Ah, Angraeng Sithaw! khenah, lok ka thui thai ai, ka nawkta vop, tiah ka naa.
7 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
Toe Angraeng mah kai khaeah, Ka nawkta vop, tiah thui hmah; kang patoeh ih kaminawk boih khaeah caeh ah loe, thuih han kang paek ih loknawk to thui ah.
8 Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
Nihcae to zii hmah; nang pahlong hanah, nang khaeah ka oh poe han, tiah Angraeng mah thuih.
9 És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
Angraeng mah a ban to payangh moe, ka pakha to ang sui pae. Angraeng mah kai khaeah, Khenah, na pakha thungah Ka lok ka suek boeh.
10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Khenah, prae kaminawk hoi praenawk to aphongh moe, amtimsak hanah, phraek moe, amrosak hanah, vah pae ving moe, sak pae let pacoengah thling pae let hanah, vaihniah kang patoeh boeh, tiah ang naa.
11 Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
Angraeng ih lok kai khaeah angzoh; Jeremiah, timaw na hnuk? tiah ang naa. Kai mah, Almond thing tanghang maeto ka hnuk, tiah ka naa.
12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
Angraeng mah kai khaeah, Kamtuengah na hnuk boeh; ka lok hae koepsak hanah, ka ohcoek boeh, tiah ang naa.
13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.
Angraeng ih lok kai khaeah angzoh let; Timaw na hnuk? tiah ang naa. Kai mah, Aluek bangah kanghae tui tangdawh laom to ka hnuk, tiah ka naa.
14 És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
Angraeng mah kai khaeah, Aluek bang hoiah kangzo amrohaih loe prae kaminawk boih khaeah cen tih.
15 Mert ímé, előhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljőnek, és kiki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
Khenah, aluek bang siangpahrang ukhaih praenawk thungah kaom kaminawk to ka kawk boih han, tiah Angraeng mah thuih; nihcae to angzo o ueloe, Jerusalem akunhaih khongkhanawk ah, khongkha taeng boih hoi Judah vangpuinawk boih ah, angmacae ih angraeng tangkhang to suem o tih.
16 És kimondom ítéleteimet felettök az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
Angmacae sethaih, kai ang pahnawt o moe, sithaw kalah hmaa ah hmuihoih thlaek o haih hoi angmacae ban hoi a sak o ih hmuen to a bok o pongah, nihcae to lok kacaek han.
17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlök, különben én riasztalak el téged előlök!
To pongah kaengkaeh to angzaeng ah loe angthawk ah, kang paek ih loknawk boih to nihcae khaeah thui paeh; nihcae to zii hmah, to tih ai nahaeloe nihcae hmaa ah zithaih to nangmah hanah kang paek lat han.
18 Mert ímé én erősített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
Khenah, Judah siangpahrangnawk, ukkung angraengnawk, qaimanawk hoi prae kaminawk to tuk hanah, vaihniah kacak vangpui baktih, sum tung hoiah maw, to tih ai boeh loe sumkamling hoiah sak ih tapangnawk baktiah kang ohsak boeh.
19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
Nihcae mah nang to tuh o tih; toe na pazawk o mak ai; nang pahlong hanah kang oh thuih, tiah Angraeng mah thuih.
