Jakab 1
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Hagi Jemisi'na Anumzamofone Ranti Jisas Kraisi kazokzo eri'za ne'mo'na, 12fu'a naga'nofi'ma mopa atretma kokankokama umani emani hu'naza nagamotarega, ama avona kreneramue.
2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
Nenafugta knazampima ufresutma, muse zane hutma tamagesa antahiho.
3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
Na'ankure tamagra antahi'naze, tamentintima reramaheno ke'zamo'a, knazampima oti hankavetineno, knazama kazigazi huno erino vu'za erifore nehie.
4 A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Hagi maka kna tamagra oti hanavetita, knazana erita nevinkeno, ana tamavutmavazamo'a hanavetino nevina, Anumzamofo avu'ava'ma huzampina, atupara osnageno, fatgo huno knare hugahie.
5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
Hianagi iza'o knare antahintahigu'ma atupama hanuno'a, Anumzamofo antahigenkeno amino, maka vahe'mo'za nunamu hu'za Agri'ma antahigazamokizmia, rimpa heozmante amne nezmiankino, amne tamigahie.
6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
Hu'neanagi antahigesimo'a, amentinti nehuno tare agu'agesaretira antahionkeno, na'ankure tare agu'agesareti'ma antahigemofona, zaho erino hage rimomofo eri kranto kranto hiankna nehie.
7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
E'inahu vahe'mo'a Ramofontegati mago'zana erigahue huno agesa ontahino,
8 A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
agra tare antahintahine vahe mani'neankino, mika zama hifina magoke kante anteno nosie.
9 Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
Hagi mago'mo amunte omne'nenigeno, Anumzamofo amage nentenimo'a muse hino, Anumzamofo avurera ra agi erine.
10 A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
Hu'neanagi Anumzamo feno ne'ma azeri anteramisigeno mani'nesimo'a musehino. Na'ankure feno vahe'mo'za trazamofo amosre'amo hianka hu'za ko fanane hugahaze.
11 Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
Na'ankure zagemo'a amuho'ane marerino, ana trazana te hagage higeno, amosre'amo'a hagage huno evuramigeno, konariri'amo'a fanane nehie. Anahukna hu'za feno vahe'mo'za, ana fenozmine fanane hugahaze.
12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
Hagi Rehe'za ne-esigeno kazigazi huno agatereno vania vahe'mo'a asomu'ma erisiana, kini fetori eriankna huno manivava asimura erigahie. Anumzamo'a agri'ma avesinentaza vahe ko huhampri zamante'nea, asimu erigahie.
13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Mago zamo'ma avazu hanigeno rehezampima ufresuno'a, kefo avu'avazanteti Anumzamo'a renahenoke huno huonteno, na'ankure Agra mago vahera havi avu'avatetira reheno onkegahie.
14 Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Hu'neanagi mago magomofona agri'a kefo avesi'zamo, avazu huno rehezampina avarenente.
15 Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Hagi havi avu'avazahu avesi'zamo, a'nemo amu'ene hiankna higeno, kumi erifore higeno, kumi'mo hagerama nehuno'a, fri'za eri fore nehie.
16 Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Navesineramantoa nafuhetma tamagra'a reramatga osiho.
17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
Mika knare huno fatgo hu'nea, musezana anagamuti eneramie, monafinkati masazamofo Nefantegati ne-ea, avu'avazama'amo zahe osuno turunamo hiankna huno zaza huteno, atupa huteno osugahie.
18 Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Mika'zama tro'ma hu'nea zamofo ese raga'a manisunku, Agra'a avesite tamage kereti tazeri fore hu'ne.
19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
Hagi knare nafuheta, ama kea antahi so'e hiho, mika'motma ame hutma kea antahigahazanagi, akoheta kea nehinkeno tamarimpa oheno.
20 Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
Na'ankure vahe'mofo rimpa he'zamo'a, Anumzamofo fatgo avu'ava zana avreno omegahie.
21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
E'ina hu'negu mika agru osu avu'ava zana erinetreta, tamagu'afima kefo avu'avazama me'nesiana erinetretma, anteramitma, tamagu tamema tamaguma vazisia nanekema Anumzamo'ma tamagu'afima hankre'neana eriho.
22 Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Amnea Anumzamofo Ke'agera ontahio, kagraka'a regavatga hugahananki, ana nanekemoma hania kante antenka amage anto.
23 Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Mago'mo'ma kema nentahino, ana kema amage'ontesiana, agra kapopi avugosa keteno,
24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
atreno nevuno anama agra avugosa ke'neana, ame huno agenekania kna nehie.
25 De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
Hu'neanagi, inamo'ma kinafinti tazeri fru nehia, hentofa kasegefima avuma ke ankenereno, kazigazi huno avaririno antahi'nesia naneke age'okanino amage'antesimofona, mika'zama hanifina Anumzamo'a, asomu huntegahie.
26 Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
Mago'moka mono vahe'mani'noe nehunka kagefu'na kegava osnanana, kagra'a regavatga hanankeno mono kamo'a amnezankna hugahie.
27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Agru huno fatgo monoku'ma Anumza Nafatimofona ave'nesiana, e'i megusa mofavre'zagane, kento a'ne zaga knazampima mani'nesazana kegava hunezmanteta, atrenkeno ama mopafi kefozamo'a tamazeri pehena osino.
