Jakab 1
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Jacques, serviteur de Dieu et du Seigneur Jésus-Christ aux douze tribus de la dispersion, salut.
2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
Regardez comme un grand bonheur, mes frères, d'être en but à diverses épreuves;
3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
car, en mettant votre foi au creuset, elles produisent, vous le savez, la patience;
4 A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
patience qui doit être parfaitement mise en pratique, pour que vous soyez parfaits, accomplis, ne laissant absolument rien à désirer.
5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
Si l'un de vous manque de sagesse, qu'il s'adresse à Dieu, qui donne à tous, volontiers et sans reproches, et la sagesse lui sera donnée.
6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
Mais qu'il demande avec confiance, sans douter; celui qui doute ressemble aux vagues de la mer quand le vent les soulève et les agite.
7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
Qu'une telle personne ne s'attende pas à obtenir quoi que ce soit du Seigneur.
8 A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
L'homme irrésolu est inconstant dans toutes ses entreprises.
9 Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;
Que le frère humble songe avec orgueil à sa noblesse
10 A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
et le riche à sa bassesse, car il passera comme la fleur de l'herbe;
11 Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.
le soleil se lève avec sa chaleur ardente et «Il sèche l'herbe, et sa fleur tombe », et la beauté de son aspect disparaît; ainsi se flétrira le riche au milieu de sa carrière!
12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
Heureux l'homme qui supporte patiemment l'épreuve; car lorsqu'il aura fait ses preuves, il recevra la couronne de vie que Dieu a promise à ceux qui l'aiment.
13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Que personne ne dise dans une tentation: «C'est Dieu qui me tente», car Dieu, qui ne peut être tenté par le mal, ne tente lui-même personne.
14 Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Lorsqu'on est tenté, c'est qu'on est entraîné et séduit par sa propre convoitise;
15 Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
ensuite, la convoitise, qui a conçu, donne naissance au péché; et, enfin, le péché, parvenu à sa plus haute puissance, enfante la mort.
16 Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
Ne vous y trompez pas, mes frères bien-aimés,
17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
tout don excellent et tout présent parfaits viennent d'en haut, descendent d'auprès du Père des lumières, chez lequel il n'y a aucun changement, pas l'ombre d'une variation.
18 Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Il nous a enfantés, parce qu'il l'a bien voulu, au moyen de la parole de vérité, pour que nous fussions, en quelque sorte, les prémices de ses créatures.
19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
Sachez-le bien, mes frères bien-aimés! Que tout homme soit prompt à écouter, lent à parler, lent à se mettre en colère,
20 Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
car la colère de l'homme n'accomplit pas la justice de Dieu.
21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.
Enlevez donc toute souillure et tout reste de méchanceté, et recevez avec douceur la parole plantée en vous et qui peut sauver vos âmes.
22 Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Seulement mettez cette parole en pratique, et ne vous bornez pas à l'écouter; vous tomberiez dans une grave erreur.
23 Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
Effectivement, celui qui se borne à écouter la parole et ne la met pas en pratique ressemble à cet homme qui, après avoir vu dans un miroir les traits de son visage
24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
et après s'être regardé, s'en est allé et a immédiatement oublié comment il est.
25 De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
Celui, au contraire, qui considère attentivement la Loi parfaite, la Loi de la liberté, qui prolonge sa contemplation, qui en arrive ainsi non à écouter pour oublier, mais à observer et à mettre en pratique, celui-là trouvera le bonheur dans son activité même.
26 Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
Si quelqu'un croit servir Dieu, qui ne tient pas sa langue en bride et qui se trompe lui-même, son service de Dieu est illusoire.
27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.
Une manière de servir notre Dieu et Père, pure et sans tache à ses yeux, est de veiller sur les orphelins et les veuves dans leur détresse et de se garder soi-même immaculé du monde.
