Ézsaiás 8
1 És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betűkkel: siess zsákmányra és gyorsan prédára;
Pea naʻe toe pehē ʻe Sihova kiate au, “Toʻo kiate koe ha takainga lahi, pea tohi ʻi ai ʻaki ha peni ʻae tangata ʻae meʻa ʻoku kau kia Maha-sala-hase-pase.
2 És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.
Pea naʻaku toʻo kiate au ʻae kau fakamoʻoni angatonu ke tohi, ko ʻUlia ko e taulaʻeiki, mo Sakalia ko e foha ʻo Sepelikaia.”
3 És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára.
Pea ne u ʻalu ki he palōfita fefine; pea naʻe tuituʻia ia, pea fanauʻi ʻae tama, Pea naʻe toki pehē ʻe Sihova kiate au, “Ui hono hingoa ko ‘Maha-sala-hase-pase.’
4 Mert mielőtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi.
Koeʻuhi ʻi he kei vale ʻae tamasiʻi ke lea, ‘Ko ʻeku tamai,’ mo ‘ʻeku faʻē,’ ʻe ʻave ʻi he ʻao ʻoe tuʻi ʻo ʻAsilia ʻae koloa ʻo Tamasikusi mo e vete taua ʻo Samēlia.
5 Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:
Pea naʻe toe folofola foki ʻa Sihova kiate au, ʻo pehē,
6 Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:
“Ko e meʻa ʻi he liʻaki ʻe he kakai ni ʻae ngaahi vai ʻo Siloa ʻoku tafetafemālie, pea ʻoku nau fiefia ʻia Lesini mo e foha ʻo Lemalia;
7 Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erős és sok vizét, Assiria királyát és minden ő hatalmát, és feljő minden medre fölé, és foly minden partjai felett,
Ko ia foki, vakai, ʻoku ʻomi ʻe Sihova kiate kinautolu ʻae ngaahi vai ʻoe vaitafe, ʻoku mālohi pea lahi, ʻio, ʻae tuʻi ʻo ʻAsilia mo hono mālohi kotoa pē: pea te ne ʻalu hake ki hono tafeʻanga vai kotoa pē, pea ʻe lōmakiʻi ʻae ngaahi kauvai kotoa pē:
8 És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!
Pea te ne ʻoho ʻi Siuta; pea fetāfeaki ia ʻo mafola, ʻo aʻu hake ia ki he kia; pea ko e folahi ʻo hono kapakau ʻe feʻunga mo e māukupu ʻo ho fonua, ʻE ʻImanuela.”
9 Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.
Mou kau fakataha, ʻakimoutolu ʻae kakai, pea ʻe laiki ʻakimoutolu; pea fakafanongo, ʻakimoutolu ʻae ngaahi fonua kotoa pē ʻoku mamaʻo: nonoʻo ʻakimoutolu, pea ʻe momosi ʻakimoutolu; nonoʻo ʻakimoutolu, pea ʻe liʻaki ʻakimoutolu.
10 Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!
Mou fakakaukau fakataha, ka e hoko ko e meʻa noa pe ia; mou alea, ka e ʻikai tuʻumaʻu ia: he ʻoku ʻiate kimautolu ʻae ʻOtua.
11 Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
He naʻe folofola pehē ʻa Sihova kiate au ʻi he nima mālohi, mo ne akonakiʻi au ke ʻoua naʻaku ʻalu ʻi he hala ʻoe kakai ni, ʻo ne pehē,
12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
ʻOua naʻa mou pehē, “Ko e tau, kiate kinautolu kotoa pē ʻoku pehē ki ai ʻae kakai ni, ko e tau, pea ʻoua ʻe manavahē ki heʻenau fakamanavahēʻi, pea ʻoua naʻa mou ilifia.
13 A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
Mou fakatapui pe ʻa Sihova ʻoe ngaahi kautau; pea tuku ke hoko ia ko hoʻomou manavahēʻanga, pea mou ilifia ʻiate ia.
14 És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
Pea ʻe hoko ia ko e hūfanga malu; ka ko e maka tūkiaʻanga, pea ko e maka fakaʻita ki he fale fakatouʻosi ʻo ʻIsileli, ko e tauhele mo e heleanga ki he kakai ʻo Selūsalema.
15 És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
Pea ko e tokolahi ʻiate kinautolu te nau tohumuhumu, pea hinga, pea laiki, mo tauhele, pea touʻia ʻakinautolu.
16 Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
Fakamaʻopoʻopo ʻae fakamoʻoni, pulusi ʻae fono maʻa ʻeku kau ākonga.
17 Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
Pea te u tatali kia Sihova, ʻaia ʻoku fufū hono fofonga mei he fale ʻo Sēkope, pea te u ʻamanaki kiate ia.
18 Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
Vakai, ko au mo e fānau kuo foaki ʻe Sihova kiate au, kuo mau hoko ko e ngaahi fakaʻilonga pea mo e ngaahi meʻa fakaofo ʻi ʻIsileli, meia Sihova ʻoe ngaahi kautau, ʻaia ʻoku ʻafio ʻi he moʻunga ko Saione.”
19 És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
Pea ʻoka nau ka pehē mai kiate kimoutolu, “Kumi kiate kinautolu ʻoku ai ʻae ngaahi laumālie kovi, pea ki he ngaahi kikite ʻoku mapu mo femuhumuhuʻi: ʻikai ʻoku totonu ke kumi ʻe he kakai ki honau ʻOtua? ʻOku totonu koā ʻenau siʻaki ʻae moʻui kae kumi ki he mate?
20 A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
Kumi ki he fono pea ki he fakamoʻoni: kapau ʻe ʻikai te nau lea ʻo hangē ko e folofola ni, ʻoku pehē koeʻuhi ʻoku ʻikai ha maama ʻiate kinautolu.
21 Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
Pea te nau ʻalu ʻi ai, ʻi he mamahi mo e fiekaia, pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻi heʻenau fiekaia, te nau tangi, pea kapeʻi honau tuʻi mo honau ʻOtua, pea sio ki ʻolunga.
22 És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!
Pea te nau sio ki he kelekele; pea vakai ko e mamahi, mo e fakapoʻuli, mo e ninimo, mo e ongosia; pea ʻe kapusi ʻakinautolu ki he fakapoʻuli.”
