Ézsaiás 64
1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának;
I NA oe e wahi i na lani, a iho hoi ilalo, I hehee na mauna imua o kou alo,
2 mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
E like me ke ahi i hoa i ka laau liilii, A me ke ahi i hoolapalapa ai i ka wai, I mea e hookaulana'i i kou inoa iwaena o kou poe enemi, I haalulu hoi na lahuikanaka imua o kou alo!
3 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
Me kau i hana'i i na mea weliweli a makou i manao ole ai, No ka mea, iho mai no oe, i hehee na mauna imua o kou alo.
4 Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.
Mai ka wa kahiko loa mai, aole i lohe lakou, aole i komo i ka pepeiao, Aole hoi i ike aku ka maka i ke Akua e ae, ke kaawale oe, I hana pela i ka mea kakali ia ia.
5 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
Ua kuikahi no oe me ka mea olioli i ka hana i ka pono, Ka mea e hoomanao ia oe ma kou mau aoao; Aia hoi, ua huhu mai no oe, no ka mea, ua hana hewa makou; Maloko o kela mau mea, ua oia mau no, A e hoolaia no hoi makou.
6 És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
Aka, ua like no makou a pau me ka mea haumia, Ua like hoi ko makou pono a pau me ke kapa pea; A mae wale no hoi makou a pau, e like me ka lau; A ua kaikai aku no ko makou hewa ia makou, e like me ka makani.
7 S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
Aohe mea i hea aku i kou inoa, A hoala ia ia iho e hooikaika aku ma ou la; No ka mea, ua huna oe i kou maka, mai o makou aku, A ua hoomaule hoi ia makou no ko makou mau hewa.
8 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
Ano la, o oe, e Iehova, ko makou Makua, O makou no ka lepo, o oe ko makou potera; A o makou no a pau ka hana a kou lima.
9 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
Mai ukiuki nui mai oe, e Iehova, Mai hoomanao mau loa hoi i ka hewa: Aia hoi, ke nonoi aku nei makou ia oe, e nana mai, O makou no a pau kou poe kanaka.
10 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.
Ua lilo no kou mau kulanakauhale laa i waonahele, He waonahele o Ziona, He wahi neoneo o Ierusalema.
11 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.
O ko makou hale laa, a nani hoi, Kahi a ko makou poe makua i hoonani ai ia oe, Ua pau ia i ke ahi; A ua anaiia hoi ko makou mau mea maikai a pau.
12 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
E uumi anei oe ia oe no keia mau mea, e Iehova? E noho ekemu ole anei oe, a e hoopilikia loa mai ia makou?
