Ézsaiás 64

1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának;

愿你裂天而降； 愿山在你面前震动—

2 mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;

好像火烧干柴， 又像火将水烧开， 使你敌人知道你的名， 使列国在你面前发颤！

3 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.

你曾行我们不能逆料可畏的事。 那时你降临，山岭在你面前震动。

4 Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.

从古以来，人未曾听见、未曾耳闻、未曾眼见 在你以外有什么神为等候他的人行事。

5 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

你迎接那欢喜行义、记念你道的人； 你曾发怒，我们仍犯罪； 这景况已久，我们还能得救吗？

6 És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!

我们都像不洁净的人； 所有的义都像污秽的衣服。 我们都像叶子渐渐枯干； 我们的罪孽好像风把我们吹去。

7 S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

并且无人求告你的名； 无人奋力抓住你。 原来你掩面不顾我们， 使我们因罪孽消化。

8 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

耶和华啊，现在你仍是我们的父！ 我们是泥，你是窑匠； 我们都是你手的工作。

9 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

耶和华啊，求你不要大发震怒， 也不要永远记念罪孽。 求你垂顾我们， 我们都是你的百姓。

10 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.

你的圣邑变为旷野。 锡安变为旷野； 耶路撒冷成为荒场。

11 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.

我们圣洁华美的殿— 就是我们列祖赞美你的所在被火焚烧； 我们所羡慕的美地尽都荒废。

12 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?

耶和华啊，有这些事，你还忍得住吗？ 你仍静默使我们深受苦难吗？