Ézsaiás 63
1 Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.
Edoma kona hunga, Bozrah khopia konna hung'ah, aponsil thisan beh hi koi hija ham? Alalna sangkhol chol puma, athahatna’a hungpa chu koi hija ham? Hiche hi Keima, Pakai huhhing'a naumna ding phongdohpa chu kahi! Hiche hi Keima Pakai, nangho huhdoh thei thaneipa chu kahi!
2 Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?
Nangman lengpi-ga nachil khat tou hiya, ipi itia navon hi tia hi san ahidem?
3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
Keiman kachangseh’a lengpi-ga chu kachil ahin, eipanpi ding koima aumpoi. Ka lunghan jeh’a ka melmate chu lengpiga kachil tobanga kaban chil jeng ahitauve. Athisanu chu kavon ho chunga behden’a ahije.
4 Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.
Ajeh iham itileh ka mite abol hesoh nauva konna lhatdohna’a, phuba kalahna ding phat hung lhunga ahitai.
5 Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!
Keiman amaho agimbol pa’uva konna pan hu dinga koima cha akikum lou hi kadatmo lheh in ahi. Hijeh’a hi, keima tah mong kakikuma kabanjang thahatna amaho kahuhdoh kigot ahin, ka lunghanin eichoh thoudoh jenge.
6 És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket!
Keiman chitin-namtin hohi ka lunghanna’ a ka chilgoi ahin, chule amaho lon le leuva tolla lhu lhop’uva, athisannu leisetna ahin vatlhah sah ding’u ahi.
7 Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.
Keiman Pakai ngailutna lhadai ngailou chu kasei ding, athibol ho jouse jal'a hi Pakai chu ka vahchoi ding, akhotona le angailutna jal'a lungsetna anei chu, Israel dinga aphat behset jeh’a hi kipah thanom ding kahi.
8 És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok.
Aman aseijin, “Ama ho hi Ka mite mong mong ahiuve. Ama hohin keima eipedoh kit talou diu ahi.” Chule Ama ahuhhingpu’u ahung hitai.
9 Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
Gim hesoh athoh nauva Aman jong agim pin, Ama tah amaho huhdoh in apange. Angailutna le akhotona jallin, amaho alhatdamin, Ama’n amaho hi kum sunghoa ahin domkhang’in chule apole’in ahi.
10 Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök.
Hinla amaho hi Ama douna’a akisauvin, a Lhagao Theng alung phatmo sah’uvin, hijeh chun Ama amaho dingin melma akisoh in, amaho ahin doutai.
11 S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét?
Chuphatnin amahon Mose in amite apuidoh lai phat’u, nikho chesaho chu ageldoh tauve. Chujeh in amahon asamuvin: Twipi-sanna Israel te hin pui galkaipa chu hoiya uma ham? Mose achingpau chu anahi lou ham? Lhagao Theng hinsolpa Amite umpipa chu hoiya uma ham?
12 Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?
Mose in a khut ajah’a chu koiham athahatna hin vetsah’a chu? Amasang tah’uva twipi-san hop nia so’a, Ama tah minthanna atonsotna hin semdoh pachu hoiya umham?
13 Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!
Twi khanglen thuh tah noinung lampeh’a konna amiteho hin pui galkai’pachu hoi lamba hitam? Ama hohi Sakolchal til kilalou hoitah ho tobang'in gamthip gam'a ahung kilhaitet’uva jong kipal lou hel ahiuve.
14 Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!
Gancha hotoh phaicham lhunga lung monga kilhonuva, Pakai Lhagaovin amaho chu akicholdo sah ahiiai. Pakai nangman namite chu napui jin, chua chun minthanna loupitah chu
15 Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!
Pakai, vanna konin neihin vesuh’uvin: na chenna In thengtah le loupitah’a konin hin ven. Kachunguva neihin gelkhoh nau le nahatna neivetsah jiu chu hoilamba hitam?
16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.
Thonlou hella nangma ka Pa’u nahi jinge! Abraham le Jacob’in einol diu hijongleh, Pakai, nangma ka Pa’u nahi jing nahlai ding ahi. Nangma akhang akhana achesa phat hoa ei-Lhatdampu’u chu nahi.
17 Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
Pakai, iti danna na lampia konna kihei mang dinga neiphal jengu hitam? Ipi dinga Nangma kagin louna dinguva louchalna lungthim neipeh’u hitam? Hung kilehei kitnin lang chule nei pan piuvin, ajeh iham itileh keiho na lhachate kahiuvin, nangman na deilhen phunga mite kahiuve.
18 Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet.
Chomcha kahsung bou ahi nalaije na mun theng sung namiten kalo nau phatsung hi, hinla tun ka melma teuvin eisugam hel tauve.
19 Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
Khatvei kom le keihohi nangma’a hikhalou helto kabang jitauvin, keiho hi nangma mite tia kihekhalou hel kabanguve.
