Ézsaiás 62
1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
— «Taki Zionning ⱨǝⱪⱪaniyliⱪi julalinip qaⱪnap qiⱪⱪuqǝ, Uning nijati lawuldawatⱪan mǝx’ǝldǝk qiⱪⱪuqǝ, Zion üqün ⱨeq aram almaymǝn, Yerusalem üqün ⱨǝrgiz süküt ⱪilmaymǝn;
2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.
Ⱨǝm ǝllǝr sening ⱨǝⱪⱪaniyliⱪingni, Barliⱪ padixaⱨlar xan-xǝripingni kɵridu; Ⱨǝm sǝn Pǝrwǝrdigar Ɵz aƣzi bilǝn sanga ⱪoyidiƣan yengi bir isim bilǝn atilisǝn,
3 És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
Xundaⱪla sǝn Pǝrwǝrdigarning ⱪolida turƣan güzǝl bir taj, Hudayingning ⱪolidiki xaⱨanǝ bax qǝmbiriki bolisǝn.
4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
Sǝn ikkinqi: «Ajraxⱪan, taxliwetilgǝn» dǝp atalmaysǝn, Zemining ikkinqi: «Wǝyran ⱪilip taxliwetilgǝn» dǝp atalmaydu; Bǝlki sǝn: «Mening huxalliⱪim dǝl uningda!», dǝp atilisǝn, Ⱨǝm zemining: «Nikaⱨlanƣan» dǝp atilidu; Qünki Pǝrwǝrdigar sǝndin huxalliⱪ alidu, Zemining bolsa yatliⱪ bolidu.
5 Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
Qünki yigit ⱪizƣa baƣlanƣandǝk, Oƣulliring sanga baƣlinidu; Toy yigiti ⱪizdin xadlanƣandǝk, Hudaying seningdin xadlinidu.
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
Mǝn sepilliringda kɵzǝtqilǝrni bekitip ⱪoydum, i Yerusalem, Ular kündüzmu ⱨǝm keqisimu aram almaydu; I Pǝrwǝrdigarni ǝslǝtküqi bolƣanlar, süküt ⱪilmanglar!
7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
U Yerusalemni tikligüqǝ, Uni yǝr-jaⱨanning otturisida rǝⱨmǝt-mǝdⱨiyilǝrning sǝwǝbi ⱪilƣuqǝ, Uningƣa ⱨeq aram bǝrmǝnglar!».
8 Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,
Pǝrwǝrdigar ong ⱪoli ⱨǝm Ɵz küqi bolƣan biliki bilǝn mundaⱪ ⱪǝsǝm iqti: — «Mǝn ziraǝtliringni düxmǝnliringgǝ ozuⱪ boluxⱪa ikkinqi bǝrmǝymǝn; Japa tartip ixligǝn yengi xarabnimu yatlarning pǝrzǝntliri ikkinqi iqmǝydu;
9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
Ziraǝtlǝrni orup yiƣⱪanlar ɵzlirila uni yǝp Pǝrwǝrdigarni mǝdⱨiyilǝydu; [Üzümlǝrni] üzgǝnlǝr muⱪǝddǝs ɵyümning sǝynalirida ulardin iqidu».
10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
— Ɵtünglar, dǝrwazilardin ɵtünglar! Hǝlⱪning yolini tüz ⱪilip tǝyyarlanglar! Yolni kɵtürünglar, kɵtürünglar; Taxlarni elip taxliwetinglar; Hǝlⱪ-millǝtlǝr üqün [yol kɵrsitidiƣan] bir tuƣni kɵtürünglar.
11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte!
Mana, Pǝrwǝrdigar jaⱨanning qǝt-yaⱪiliriƣa mundaⱪ dǝp jakarlidi: — Zion ⱪiziƣa mundaⱪ dǝp eytⱪin: — «Ⱪara, sening nijat-ⱪutuluxung keliwatidu! Ⱪara, Uning Ɵzi alƣan mukapiti Ɵzi bilǝn billǝ, Uning Ɵzining in’ami Ɵzigǝ ⱨǝmraⱨ bolidu.
12 És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
Wǝ hǝⱪlǝr ularni: «Pak-muⱪǝddǝs hǝlⱪ», «Pǝrwǝrdigar ⱨǝmjǝmǝtlik ⱪilip ⱪutⱪuzƣanlar» dǝydu; Sǝn bolsang: «Intilip izdǝlgǝn», «Ⱨeq taxliwetilmigǝn xǝⱨǝr» dǝp atilisǝn.
