Ézsaiás 6
1 A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
E higano mane Ruoth Uzia othoe, naneno Ruoth Nyasaye kobet e kom duongʼ motingʼore malo kendo omi luor, ka tiend lawe opongʼo hekalu.
2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
E wiye malo malaike miluongoni serafi ochungʼe kamoro ka moro nigi bwombe auchiel ka bwombe ariyo giumogo wengegi, to bwombe ariyo mamako giumogo tiendegi, to bwombe ariyo modongʼ gihuyogo.
3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
Negiluongore moro ka moro kagiwacho ni: “Maler, Maler, Maler en Jehova Nyasaye Maratego; piny duto opongʼ gi duongʼne.”
4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
E seche mane dwondgi kok kamano, mise mag dhoudi ne yiengni kendo hekalu ne opongʼ kod iro.
5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
Ne aywak niya, “mano kaka lit! Arumo chuth! Nimar an ngʼat ma dhoge wacho gik ma ok ler kendo adak e kind joma wechegi ochido, eka an to aseneno Ruoth, ma en Jehova Nyasaye Maratego gi wangʼa awuon.”
6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
Eka achiel kuom malaike miluongo ni serafi nohuyo mochopo buta kotingʼo mach e lwete, mosegolo gi ramaki e kendo mar misango.
7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
Nokawo gino momulogo dhoga mi owacho niya, “Ne, koro asemulo lewi, mi kethoni oseweni kendo richoni osepwodhi.”
8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
Eka ne awinjo dwond Ruoth Nyasaye kapenjo niya, “Ere ngʼama abiro oro? Koso en ngʼa monego odhinwa?” Kendo ne adwoko niya, “Eri antie, ora!”
9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
Eka nowacho niya, “Dhiyo kendo iwachne jogi kama: “‘Ubiro siko kuwinjo weche miwacho to wach ok nodonjnu ngangʼ; ubiro siko kungʼicho, to ok unune gimoro.’
10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
Ket chuny jogi obed modhil, kendo mi itgi dinre ma ok winj wach, bende wengegi obed ma ok nen. Nono to dipo ka wengegi oneno, kendo itgi owinjo wach, kendo mi chunygi ofwenyo tiend weche, mi gilokre ma chang-gi.”
11 És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
Eka napenjo niya, “Yaye Ruoth Nyasaye, mano notimre nyaka karangʼo?” Kendo nodwoko niya, “Nyaka chop mier madongo ruombre piny madongʼ gunda maonge joma odakie, bende mi udi ma ji odakie ojwangʼ kendo puothe duto kethre mi jwangʼ-gi,
12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
bende nyaka ndalo ma Jehova Nyasaye oriemboe ji duto mabor ma piny odongʼ malich ka gunda.
13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!
Kata bedni achiel kuom apar mar jogi nodongʼ e piny, to gin bende notiekgi pep. To mana kaka yiende mag ngʼowu kod yiend ober motongʼ mowe osiki loth, kamano e kaka jo-Nyasaye mabiro dongʼ e piny nochal gosikino.”
