Ézsaiás 51
1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!
你们这追求公义、 寻求耶和华的，当听我言！ 你们要追想被凿而出的磐石， 被挖而出的岩穴。
2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.
要追想你们的祖宗亚伯拉罕 和生养你们的撒拉； 因为亚伯拉罕独自一人的时候， 我选召他，赐福与他， 使他人数增多。
3 Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
耶和华已经安慰锡安 和锡安一切的荒场， 使旷野像伊甸， 使沙漠像耶和华的园囿； 在其中必有欢喜、快乐、感谢， 和歌唱的声音。
4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
我的百姓啊，要向我留心； 我的国民哪，要向我侧耳； 因为训诲必从我而出； 我必坚定我的公理为万民之光。
5 Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.
我的公义临近； 我的救恩发出。 我的膀臂要审判万民； 海岛都要等候我，倚赖我的膀臂。
6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
你们要向天举目， 观看下地； 因为天必像烟云消散， 地必如衣服渐渐旧了； 其上的居民也要如此死亡。 惟有我的救恩永远长存； 我的公义也不废掉。
7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
知道公义、将我训诲存在心中的民， 要听我言！ 不要怕人的辱骂， 也不要因人的毁谤惊惶。
8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!
因为蛀虫必咬他们，好像咬衣服； 虫子必咬他们，如同咬羊绒。 惟有我的公义永远长存， 我的救恩直到万代。
9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?
耶和华的膀臂啊，兴起！兴起！ 以能力为衣穿上， 像古时的年日、上古的世代兴起一样。 从前砍碎拉哈伯、 刺透大鱼的，不是你吗？
10 Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
使海与深渊的水干涸、 使海的深处变为赎民经过之路的， 不是你吗？
11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
耶和华救赎的民必归回， 歌唱来到锡安； 永乐必归到他们的头上。 他们必得着欢喜快乐； 忧愁叹息尽都逃避。
12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!
惟有我，是安慰你们的。 你是谁，竟怕那必死的人？ 怕那要变如草的世人？
13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
却忘记铺张诸天、立定地基、 创造你的耶和华？ 又因欺压者图谋毁灭要发的暴怒， 整天害怕， 其实那欺压者的暴怒在哪里呢？
14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:
被掳去的快得释放， 必不死而下坑； 他的食物也不致缺乏。
15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
我是耶和华—你的 神— 搅动大海，使海中的波浪匉訇— 万军之耶和华是我的名。
16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
我将我的话传给你， 用我的手影遮蔽你， 为要栽定诸天，立定地基， 又对锡安说：你是我的百姓。
17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
耶路撒冷啊，兴起！ 兴起！站起来！ 你从耶和华手中喝了他忿怒之杯， 喝了那使人东倒西歪的爵，以致喝尽。
18 Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
她所生育的诸子中，没有一个引导她的； 她所养大的诸子中，没有一个搀扶她的。
19 E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
荒凉、毁灭、饥荒、刀兵， 这几样临到你， 谁为你举哀？ 我如何能安慰你呢？
20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől.
你的众子发昏， 在各市口上躺卧， 好像黄羊在网罗之中， 都满了耶和华的忿怒 —你 神的斥责。
21 Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól!
因此，你这困苦却非因酒而醉的， 要听我言。
22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
你的主耶和华— 就是为他百姓辨屈的 神如此说： 看哪，我已将那使人东倒西歪的杯， 就是我忿怒的爵， 从你手中接过来； 你必不致再喝。
23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!
我必将这杯递在苦待你的人手中； 他们曾对你说：你屈身， 由我们践踏过去吧！ 你便以背为地， 好像街市，任人经过。
