Ézsaiás 49
1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
«I arallar, mening gepimni anglanglar, Yiraⱪtiki ǝl-yurtlar, manga ⱪulaⱪ selinglar! Baliyatⱪudiki qeƣimdin tartip Pǝrwǝrdigar meni qaⱪirdi; Apamning ⱪorsiⱪidiki qeƣimdin tartip U mening ismimni tilƣa aldi;
2 Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
U aƣzimni ɵtkür ⱪiliqtǝk ⱪildi; Ɵz ⱪolining sayisi astida meni yoxurup kǝldi, Meni siliⱪlanƣan bir oⱪ ⱪildi; U meni oⱪdeniƣa selip saⱪlidi,
3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
Wǝ manga: «Sǝn bolsang ɵzüngdǝ Mening güzǝllik-julaliⱪim ayan ⱪilinidiƣan Ɵz ⱪulum Israildursǝn» — dedi».
4 És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
Əmma mǝn: — «Mening ǝjrim bikarƣa kǝtti, Ⱨeqnemigǝ erixmǝy küq-maƣdurumni ⱪuruⱪ sǝrp ⱪildim; Xundaⱪtimu baⱨalinixim bolsa Pǝrwǝrdigardindur, Mening ǝjrimnimu Hudayimƣa tapxurdum» — dedim;
5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
Əmdi meni Ɵz ⱪuli boluxⱪa, Yaⱪupni towa ⱪilip uning yeniƣa ⱪayturuxⱪa meni baliyatⱪuda xǝkillǝndürgǝn Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — (Israil ⱪayturulup yeniƣa toplanmiƣan bolsimu, Mǝn yǝnila Pǝrwǝrdigarning nǝziridǝ xan-xǝrǝpkǝ igǝ boldum, Xuningdǝk Hudayim mening küqümdur)
6 Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
— U mundaⱪ dǝydu: — «Sening Yaⱪup ⱪǝbililirini [gunaⱨtin ⱪutⱪuzup] turƣuzuxⱪa, Ⱨǝmdǝ Israildiki «saⱪlanƣan sadiⱪlar»ni bǝhtkǝ ⱪayturuxⱪa ⱪulum boluxung sǝn üqün zǝrriqilik bir ixtur; Mǝn tehi seni ǝllǝrgǝ nur boluxⱪa, Yǝr yüzining qǝt-yaⱪiliriƣiqǝ nijatim boluxung üqün seni atidim».
7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
Əmdi Israilning ⱨǝmjǝmǝt-ⱪutⱪuzƣuqisi, uningdiki Muⱪǝddǝs Bolƣuqi Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — Adǝmlǝr iq-iqidin nǝprǝtlinidiƣan kixigǝ, Yǝni kɵpqilik lǝnitiy dǝp ⱪariƣan, Əmǝldarlarƣa ⱪul ⱪilinƣan kixigǝ mundaⱪ dǝydu: — «Sɵzidǝ turƣuqi Pǝrwǝrdigar, Yǝni seni talliƣan Israildiki Muⱪǝddǝs Bolƣuqining sǝwǝbidin, Padixaⱨlar kɵzlirini eqip kɵrüp ornidin turidu, ǝmǝldarlarmu bax uridu;
8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — «Xapaǝt kɵrsitilidiƣan bir pǝyttǝ duayingni ijabǝt ⱪilixni bekitkǝnmǝn, Nijat-ⱪutⱪuzulux yǝtküzülidiƣan bir künidǝ Mǝn sanga yardǝmdǝ boluxumni bekitkǝnmǝn; Mǝn seni ⱪoƣdaymǝn, Seni hǝlⱪimgǝ ǝⱨdǝ süpitidǝ berimǝn; Xundaⱪ ⱪilip sǝn zeminni ǝsligǝ kǝltürisǝn, [Hǝlⱪimni] harabǝ bolup kǝtkǝn mirasliriƣa warisliⱪ ⱪildurisǝn,
9 Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
Sǝn mǝⱨbuslarƣa: «Buyaⱪⱪa kelinglar», Ⱪarangƣuluⱪta olturƣanlarƣa: «Nurƣa qiⱪinglar» — dǝysǝn; Ular yollar boyidimu otlap yüridu, Ⱨǝtta ⱨǝrbir taⱪir taƣlardin ozuⱪluⱪ tapidu;
10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
Ular aq ⱪalmaydu, ussap kǝtmǝydu; Tomuz issiⱪmu, ⱪuyax tǝptimu ularni urmaydu; Qünki ularƣa rǝⱨim Ⱪilƣuqi ularni yetǝklǝydu, U ularƣa bulaⱪlarni boylitip yol baxlaydu.
11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
Xuningdǝk Mǝn barliⱪ taƣlirimni yol ⱪilimǝn, Mening yollirim bolsa egiz kɵtürülidu.
12 Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
Mana, muxu kixilǝr yiraⱪtin keliwatidu, Mana, bular bolsa ximaldin wǝ ƣǝrbtin keliwatidu, Ⱨǝm muxular Sinim zeminidinmu keliwatidu.
13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
Huxalliⱪtin towlanglar, i asmanlar; I yǝr-zemin, xadlan; Nahxilarni yangritinglar, i taƣlar; Qünki Pǝrwǝrdigar Ɵz hǝlⱪigǝ tǝsǝlli bǝrdi, Ɵzining har bolƣan peⱪir-mɵminlirigǝ rǝⱨim ⱪilidu.
14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
Biraⱪ Zion bolsa: — «Pǝrwǝrdigar mǝndin waz kǝqti, Rǝbbim meni untup kǝtti!» — dǝydu.
15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
Ana ɵzi emitiwatⱪan bowiⱪini untuyalamdu? Ɵz ⱪorsiⱪidin tuƣⱪan oƣliƣa rǝⱨim ⱪilmay turalamdu? Ⱨǝtta ular untuƣan bolsimu, Mǝn seni untuyalmaymǝn.
16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
Mana, Mǝn seni Ɵz alⱪanlirimƣa oyup pütkǝnmǝn; [Harabǝ] tamliring ⱨǝrdaim kɵz aldimdidur.
17 Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
Oƣul baliliring [ⱪaytixⱪa] aldiriwatidu; Əslidǝ seni wǝyran ⱪilƣanlar, harab ⱪilƣanlar seningdin yiraⱪ ketiwatidu;
18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
Bexingni egiz kɵtürüp ǝtrapingƣa ⱪarap baⱪ! Ularning ⱨǝmmisi jǝm bolup ⱪexingƣa ⱪaytip keliwatidu! Ɵz ⱨayatim bilǝn ⱪǝsǝm ⱪilimǝnki, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, Sǝn ularni ɵzünggǝ zibu-zinnǝtlǝr ⱪilip kiyisǝn; Toyi bolidiƣan ⱪizdǝk sǝn ularni taⱪaysǝn;
19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
Qünki harabǝ ⱨǝm qɵldǝrǝp kǝtkǝn jayliring, Wǝyran ⱪilinƣan zemining, Ⱨazir kelip, turmaⱪqi bolƣanlar tüpǝylidin sanga tarqiliⱪ ⱪilidu; Əslidǝ seni yutuwalƣanlar yiraⱪlap kǝtkǝn bolidu.
20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
Seningdin juda ⱪilinƣan baliliring bolsa sanga: — «Muxu jay turuxumƣa bǝk tarqiliⱪ ⱪilidu; Manga turƣudǝk bir jayni boxitip bǝrsǝng!» — dǝydu;
21 És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
Sǝn kɵnglüngdǝ: — «Mǝn balilirimdin ayrilip ⱪalƣan, Ƣerib-musapir wǝ sürgün bolup, uyan-buyan ⱨǝydiwetilgǝn tursam, Kim muxularni manga tuƣup bǝrdi? Kim ularni beⱪip qong ⱪildi? Mana, mǝn ƣerib-yalƣuz ⱪaldurulƣanmǝn; Əmdi muxular zadi nǝdin kǝlgǝndur?» — dǝysǝn.
22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
Rǝb Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — «Mana, Mǝn ǝllǝrgǝ ⱪolumni kɵtürüp ixarǝt ⱪilimǝn, Əl-millǝtlǝrgǝ kɵrünidiƣan bir tuƣni tiklǝymǝn; Ular oƣulliringni ⱪuqiⱪida elip kelixidu; Ular ⱪizliringni ⱨapax ⱪilip kelidu.
23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
Padixaⱨlar bolsa, «Ataⱪ dadiliring, » Hanixlar bolsa inik’aniliring bolidu; Ular sanga bexini yǝrgǝ tǝgküzüp tǝzim ⱪilip, Putliring aldidiki qang-topinimu yalaydu; Xuning bilǝn sǝn Mening Pǝrwǝrdigar ikǝnlikimni bilip yetisǝn; Qünki Manga ümid baƣlap kütkǝnlǝr ⱨǝrgiz yǝrgǝ ⱪarap ⱪalmaydu.
24 Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
Oljini baturlardin eliwalƣili bolamdu? Ⱨǝⱪⱪaniyǝt jazasi sǝwǝbidin tutⱪun ⱪilinƣan bolsa ⱪutuldurƣili bolamdu?
25 Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
Qünki Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — Ⱨǝtta baturlardin ǝsirlǝrnimu ⱪayturuwalƣili, Əxǝddiylǝrdin oljini ⱪutⱪuziwalƣili bolidu; Wǝ sǝn bilǝn dǝwalaxⱪanlar bilǝn Mǝnmu dǝwaliximǝn, Xuning bilǝn baliliringni ⱪutⱪuzup azad ⱪilimǝn.
26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
Seni ǝzgüqilǝrni ɵz gɵxi bilǝn ɵzini ozuⱪlandurimǝn; Ular yengi xarab iqkǝndǝk ɵz ⱪeni bilǝn mǝst bolup ketidu; Xundaⱪ ⱪilip barliⱪ ǝt igiliri Mǝn Pǝrwǝrdigarning sening Ⱪutⱪuzƣuqing ⱨǝm Ⱨǝmjǝmǝt-Nijatkaring, Yaⱪuptiki ⱪudrǝt Igisi ikǝnlikimni bilip yetidu.
