Ézsaiás 49
1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
Dumngegkayo kaniak, dakayo nga isla! Ket ipangagyo, dakayo a tattao nga adda iti adayo. Inawagannak ni Yahweh sipud pannakaiyanakko babaen iti naganko, idi impasngaynak ti inak ditoy lubong.
2 Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
Inaramidna a kasla natadem a kampilan ti ngiwatko; inlemmengnak iti anniniwan ti imana; inaramidnak a maysa a napasileng a pana; inlemmengnak iti tagubanna.
3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
Kinunana kaniak, “Sika ti adipenko, Israel, a pangipakitaak iti dayagko.”
4 És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
Uray no impagarupko nga awan serbi ti inaramidko, a nagbannogak iti awan kaes-eskanna, Uray no kasta, ti hustisiak ket adda kenni Yahweh, ken ti gunggonak ket adda iti Diosko.
5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
Ket ita nagsaon ni Yahweh, isuna a nangsukog kaniak sipud pannakaiyanakko nga agbalin nga adipenna, tapno maisubli manen kenkuana ni Jacob, ken tapno maisubli ti Israel kenkuana. Napadayawanak iti imatang ni Yahweh, ket ti Diosko ti nagbalin a pigsak.
6 Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
Kunana a, “Bassit unay a banag para kenka ti agbalin nga adipenko a mangipasdek manen kadagiti tribu ni Jacob, ken mangisubli kadagiti nakalasat iti Israel. Pagbalinenkanto a silaw kadagiti Hentil, tapno agbalinka a mangisalakanko agingga kadagiti pungto ti daga.”
7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
Kastoy ti kuna ni Yahweh, a Mannubbot ti Israel, a Nasantoan, iti daydiay naumsi ti biagna a kinagura dagiti nasion, ken adipen dagiti agtuturay, “Makitadakanto dagiti ari ket tumakderda, ken makitadakanto dagiti prinsipe ket agtameddanto gapu kenni Yahweh a napudno, ken Nasantoan ti Israel, a nangpili kenka.”
8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
Kastoy ti kuna ni Yahweh, “Inton dumteng ti kanito nga ingkeddengko a pangipakitaak iti kinasayaatko kenka, sungbatankayto, ken iti aldaw ti pannakaisalakan, tulongankanto; salaknibankanto, ken itedkanto a kas tulag kadagiti tattao, a mangbangon manen iti daga, tapno ited manen ti langalang a tawid.
9 Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
Ibagamto kadagiti balud, 'Rummuarkayo;' kadagiti adda iti nasipnget a pagbaludan, 'Agparangkayo.' Agarabdanto iti igid dagiti dalan, ken kadagiti amin a tapaw ti langalang a turod ti pakaipasturandanto.
10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
Saandanto a mabisin wenno mawaw; wenno mapudotan iti init, ta idalanto ida ti mangngaasi kadakuada; iturongnanto ida kadagiti ubbog ti danum.
11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
Ket pagbalinekto a kalsada dagiti amin a bantayko, ken pagbalinekto a patad dagiti kalsadak.”
12 Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
Kitaem, aggapunto dagitoy iti adayo, adda naggapu iti amianan ken iti laud; ken naggapu dagiti dadduma iti daga ti Sinim.
13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
Agkantakayo, O langlangit, ken agrag-oka, O daga, agkantakayo, dakayo a banbantay! Ta liwliwaen ni Yahweh dagiti tattaona, ket kaasiannanto dagiti agsagsagaba.
14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
Ngem kinuna ti Sion, “Binaybay-annak ni Yahweh, ken linipatnak ti Apo.”
15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
“Malipatan kadi ti babai ti maladagana, a paspasusoenna iti barukongna, isu a saanna a kaasian ti impasngayna nga anakna? Wen, mabalin a malipatanda, ngem saankayonto a malipatan.
16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
Kitaem, inkitikitko ti naganyo kadagiti dakulapko; adda a kanayon iti sangoanak dagiti padermo.
17 Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
Agdardaras nga agsubli dagiti annakmo, kabayatan nga umad-adayo dagiti nangdadael kenka.
18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
Kumitaka iti aglawlawmo ket makitam, aguummongda amin nga um-umay kenka. Iti isapatak—kastoy ti pakaammo ni Yahweh—nga usaremto dagitoy a kasla alahas; isuotmonto dagitoy, a kas iti maysa a nobia.
19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
Uray no naglangalang ken nabaybay-anka, maysa a nadadael a daga, ita agbalinka a bassit unay para kadagiti agnanaed, ket maidayonto dagiti nangdadael kenka.
20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
Kunaento kenka dagiti ubbing a maiyanak iti tiempo ti pannakaulilak 'Nailet unay daytoy a lugar para kadakami, iyaramidannakami iti siled tapno makapagnaedkami ditoy.'
21 És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
Ket damagemto iti bagim, “Siasino ti nangipasngay kadagitoy nga ubbing para kaniak? Naulilaak iti annak ken saanakon a makaanak, naipanaw kas balud ken naisina. Siasino ti nangpadakkel kadagitoy nga ubbing? Kitaem, nabatiak nga agmaymaysa; sadino ti naggapuan dagitoy?'”
22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
Kastoy ti kuna ni Yahweh nga Apo, “Kitaem, Ingatokto ti imak kadagiti nasion; ingatokto ti banderak a pagilasinan dagiti tattao. Ubbaendanto nga iyeg dagiti annakmo a lallaki ken sallabayendanto dagiti annakmo a babbai.
23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
Dagitinto ari ti pannakaamam, ken dagitinto reynada ti mangaywan kenka; agkurnodanto kenka a nakadekket ti rupada iti daga ket dilpatandanto ti tapok kadagiti sakam; ket maammoamto a siak ni Yahweh; dagiti a makauray kaniak ket saanto a maibabain.”
24 Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
Maala kadi dagiti nasamsam manipud kadagiti mannakigubat, wenno maispal kadi dagiti balud manipud iti nauyong nga agturay?
25 Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
Ngem kastoy ti kuna ni Yahweh, “Wen, maitalawto dagiti balud manipud kadagiti mannakigubat ken maisublinto dagiti sinamsam gapu ta karangetkonto ti kabusormo ken isalakanko dagiti annakmo.
26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
Ket ipakankonto kadagiti mangparparigat kenka ti bukodda a lasag; ken mabartekdanto iti bukodda a dara, a kasla la daytoy ket arak; ket maammoanto ti amin a sangkataoan a siak, a ni Yahweh, ti Mangisalakanmo ken ti Mannubbotmo, ti Mannakabalin a Dios ni Jacob.”
