< Ézsaiás 44 >
1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
Бирақ һазир, и Яқуп Мениң қулум, И Мениң таллиғиним Исраил, аңла! —
2 Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!
Сени ясиған, балиятқудин тартипла сени шәкилләндүргән, саңа ярдәмдә болғучи Пәрвәрдигар мундақ дәйду: — «Қорқма, и Мениң қулум Яқуп, И Мениң таллиғиним «Йәшурун», қорқма!
3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
Чүнки Мән уссап кәткәнниң үстигә суни, Қағҗирақ йәрниң үстигә кәлкүнләрни қуюп беримән; Нәслиң үстигә Роһумни, Пәрзәнтлириң үстигә бәрикитимни қуйимән;
4 És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
Улар юмран чөпләр арисидин, Ериқ-өстәңләр бойидики мәҗнун таллардәк өсиду;
5 Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.
Бириси: «Мән Пәрвәрдигарға тәвәмән» — дәйду, Йәнә бириси болса Яқупниң исми билән өзини атайду; Йәнә башқа бириси қоли билән: «Мән Пәрвәрдигарға тәвәмән» дәп язиду, Шундақла Исраилниң исмини өзиниң исмигә яндаш қошиду.
6 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
Исраилниң падишаси Пәрвәрдигар, Йәни Исраилниң һәмҗәмәт-қутқузғучиси, самави қошунларниң Сәрдари болған Пәрвәрдигар мундақ дәйду: — «Мән болсам Тунҗи һәм Ахиридурмән; Мәндин башқа һеч илаһ йоқтур.
7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.
Қени, ким Мениң қедимки хәлқимни тикләп бекиткинимдәк бир ишни җакалап, алдин-ала баян қилип, андин уни Мениң алдимға Мәндәк тикләп қоялайду? Қени, ким кейинки ишларни, кәлгүсидә болидиған ишларни алдин-ала баян қилалисун!
8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!
Қорқмаңлар, сарасимигә чүшүп кәтмәңләр! Мән илгири мошуларни силәргә аңлитип, алдин баян қилған әмәсму? Мошу тоғрилиқ силәр Мениң гувачилиримдурсиләр. Мәндин башқа илаһ барму? Бәрһәқ, башқа Қорам Таш йоқ; һеч биридин хәвирим йоқтур.
9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
Оюлған мәбудни шәкилләндүргәнләрниң һәммисиниң әһмийити йоқ; Уларниң әтиварлиған нәрсилириниң һеч пайдиси йоқтур; Мошуларға болған «гувачилар» болса, өзлири қариғу, һеч немини билмәс; Дәрвәқә нәтиҗиси уларниң өзлиригә шәрмәндиликтур.
10 Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!
Ким бир «илаһ»ни шәкилләндүргән болса, Һеч пайдиси йоқ бир мәбудни қуйған, халас!
11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
[Мәбудниң] барлиқ һәмраһлири шәрмәндә болиду; Мәбудни ясиғучилар болса адәмдур, халас; Уларниң һәммиси жиғилип, орнидин туруп көрсун, Улар қорқушуп, шәрмәндичиликтә қалиду.
12 A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
Мана төмүрчи сайманлирини [қолиға елип], Чоғлар үстидә [мошу нәрсини] базғанлири билән соқуп шәкилләндүриду; Андин у күчлүк қоли билән униңға ишләйду; Бирақ униң қосиғи ечип мағдуридин қалиду; Су ичмәй у һалсизлинип кетиду.
13 Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
Яғаччи болса яғач үстигә өлчәш жипини тартиду; У қәләм билән үстигә әндизә сизиду; Уни рәндә билән рәндиләйду; У йәнә пәрка билән сизип җиҗайду; Ахирда у уни адәмниң гөзәллигигә охшитип инсан тәқи-турқини шәкилләндүриду; Шуниң билән у өйдә турушқа тәйяр қилиниду.
14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.
Мана у бир күни өзи үчүн кедир дәрәқлирини кесишкә чиқиду! (У әслидә арча вә дуб дәрәқлирини елип өзи үчүн орманлиқ арисиға тикип чоң қилған еди; У қариғайму тиккән еди, ямғур уни үндүрди).
15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;
Мошу яғачлардин отун елиниду; Бириси униңдин елип, иссиниду; Мана, у от йеқип, нан йеқиватиду; У йәнә униңдин елип бир илаһни ясайду һәм униңға ибадәт қилиду; Уни оюлған мәбуд қилип униңға баш уриду.
16 Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!
Демәк, йеримини отта көйдүриветиду; Йерими билән гөш йәйду; У кавап қилип қанғичә йәйду; Бәрһәқ, у иссинип, өз-өзигә: — «Аһ, раһәтлинип иссиндиммән, отни көрүватимән!» — дәйду.
17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
Бирақ қалғини билән у бир илаһни ясайду; Бу униң мәбуди болиду; У униң алдиға жиқилип ибадәт қилиду; У униңға дуа қилип: «Мени қутқузғайсән; Чүнки сән мениң илаһимдурсән» — дәйду.
18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.
Бу [кишиләр] һеч билмәйду, һеч чүшәнмәйду; Чүнки у уларни көрмисун дәп көзлирини, Уларни чүшәнмисун дәп көңлини сугақ билән сугивәткән.
19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt?
Улардин һеч биридә мошуларни көңлигә кәлтүрүп: — «Яғачниң йеримини мән отта көйдүрдүм, Йериминиң чоғлири үстидә мән нан яқтим; Мән кавапму қилип йәвалдим; Қалғинини бир ләнәтлик нәрсә қиламтим? Мән бир парчә яғачқа баш урамтим!» — дегудәк һеч билим яки йорутулуш йоқтур.
20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?
Униң йегини күлләрдур! Униң көңли езиқтурулған! У өз-өзини аздурди! Шуниң билән у өзиниң җенини қутқузалмайду, Яки: «Мениң оң қолумда бир сахтилиқ бар әмәсму?» — дейәлмәйду.
21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.
Мошу ишларни есиңдә тут, и Яқуп, И Исраил, чүнки сән Мениң қулумдурсән; Мән сени ясап шәкилләндүрдүм; Сән Мениң қулумдурсән, и Исраил, Сән Мениң есимдин һеч чиқмайсән!
22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
Итаәтсизликлириңни булутни өчүрүвәткәндәк, Гуналириңни туманни өчүрүвәткәндәк өчүрүвәттим; Мениң йенимға қайтип кәл; Чүнки Мән сени һәмҗәмәтлик қилип һөрлүккә сетивалдим.
23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát.
И асманлар, нахша ейтиңлар, чүнки Пәрвәрдигар шу ишни қилған! И йәрниң тегилири, шатлинип, яңраңлар! И тағлар, орманлар вә улардики һәр бир дәрәқләр, Яңритип нахшилар ейтиңлар! Чүнки Пәрвәрдигар Яқупни һәмҗәмәтлик қилип һөрлүккә сетивалди, У Исраил арқилиқ гөзәллигини көрситиду!».
24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;
«Сениң Һәмҗәмәт-Қутқузғучиң болған, сени балиятқуда ясап шәкилләндүргән Пәрвәрдигар мундақ дәйду: — Мән болсам һәммини Яратқучи, Асманларни ялғуз кәргәнмән, Өз-өзүмдинла йәр-зиминни яйған Пәрвәрдигардурмән;
25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.
(У болса ялған [пәйғәмбәрләрниң] бешарәтлирини бекар қилғучи, Палчиларни қаймуқтурғучи, Даналарни йолидин яндурғучи, Уларниң билимлирини наданлиққа айландурғучи;
26 A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!
Өз қулиниң сөзини әмәлгә ашурғучи, Расул-әлчилириниң несиһәтлирини мувәппәқийәтлик қилғучи, Йерусалимға: «Сән аһалилик болисән», Йәһуда шәһәрлиригә: «Қайтидин қурулисиләр; харабәңларни әслигә кәлтүримән» — дегүчи;
27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
Чоңқур деңизға: «Қуруқ бол, Дәриялириңни қурутимән» — дегүчи;
28 Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!
Һәм Қорәш тоғрисида: «У Мениң қой падичим, у Мениң көңлүмдикигә толуқ әмәл қилип, Йерусалимға: «Қурулисән», Һәм ибадәтханиға: «Сениң һулуң селиниду» дәйду» — дегүчидур): —